Konyhatündérkedés

Nagy a tülekedés a konyhában. A konyhákban. Ugyanis már vannak a magán- és személyre szabott konyhák mellett nyilvános és tévé-konyhák, hírlapi és e-konyhák, vegy- és kísérleti konyhák, éttermiek, ki- és befőzdék. Ma már tulajdonképpen, minden társadalmi kategória főz, süt, konyhaművészeti költeményeket állít elő. A receptek minden szinten eléd omlanak, bármilyen médiát nyitnál meg.

És akkor még semmit sem szóltunk a nemzetek és nemzeti konyhákról, melyek a fölös/kötelező/szükséges nemzeti büszkeség, hivalkodás és vetélkedés tárgyai. Ezekre esküdni lehet, sőt fölesküdni ünnepélyes körülmények között, lehet a más nemzetek konyháját megvetni, lenézni, ócsárolni vagy – és ez sem utolsó álláspont – irigyelni. A nemzeti eledeleknek különös aurájuk van. Hozzá verseket írtak és ódákat zengtek a haspók költők. Ilyen ételekről álmodoztak a csontsovány hadifoglyok, börtönbe zárt fegyencek. A nemzeti konyhák egy-egy külföldi nagyvárosban vonzók lehetnek a bennszülöttek és honvágyók körében. Mostanában a fűszeres ázsiai konyhaművészet előtt hajbókolnak a konyhaséfek, éttermi főkínálók. Máskor a nemzeti ünnepeken egy-egy országban elkészül a nemzet zserbója, lapótyája, zakuszkája vagy mákos gubája. (A félreértések elkerülése végett, ez nem az a guba, amit eben szoktak cserélni.)

Az Egyesült Nemzetek, az EU vagy az Amerikai Államok Szövetsége (ÁASZ), a SEATO vagy NATO szakácskönyvekről még nem esik szó, de nem sokáig várat magára az elméleti és pacifista kezdeményezés, ámbátor az általános és egyenlő leszerelésről és a nemzetek feletti békekonyhára való áttérés egyre késik, sőt nem is látni, mikor jő el valóságosan. Azért azt el kell ismernünk, hogy az ételek sokkal könnyebben törik át a lélektani határokat és elutasításukat más környezetben, mint az egységes valuta vagy európai egyesült bíróság, mint a széndioxid-kibocsátás korlátozása. Általános felmelegedés van, nemcsak a világban, hanem a konyhákban is. Ez utóbbi sokkal hasznosabb, ámbátor ugyanolyan jogosult hidegkonyháról és jégbüféről beszéni.

A konyhatitkok megőrzésére általában felesketik az alkalmazott mesterszakácsokat. Kifecsegése büntetőjogi következményeket von maga után. Konyhakémek kíméljenek! Mint látható, csupa ellentmondás az egész kulinárizmus. A vendéglátás jövedelmező iparággá vált, már a rómaiak is tettek rá némi kísérletet, amikor a birodalomban szinkretikus (asszimilációs) konyha mellett, terjesztették a római ételekben megtestesülő és elkövérítő – a birodalmi gondolat gyomrilag is érezhető – ideológiáját. Ezt a különféle birodalmak is gyakorolták. Kivételt képez a szovjet és a náci. Mindkettő inkább a kiéheztetés (hiánygazdaság és -receptúra) politikájának volt híve és szorgalmasan, véresen komolyan gyakorolta.

És csak most jut eszembe, hogy a címben feltett tündérkedés legföbb kiváltó oka – a szerző elméjében és világi tapasztalatában – az a tény, hogy a konyhában levés, tevés-vevés, kavarás-keverés, gőzölés-gázolás, főzés-sütés, abarolás-habarás, besamelezés és szusizás-fusizás ma már nem nemfüggő. Gender-tevékenység. Noha még mindig akad olyan egyén, csoport, réteg, amely/aki a férfiakra esküszik: a főszakács kizárólag férfi lehet a világhírű Michelin csillagos éttermek konyhabirodalmában; a szakácsnők a grófi és hercegi konyhák tartozékai, alkalmazottai voltak, konyhásnénik osztottak a népkatinokban kaját, robotételt. ( A koncepció nem kevés nőgyűlöletet is magában hordoz.) A szájonvágott és száz évre megmeredt kiskukta a Csipkerózsikában – kamaszfiú a mese szereposztása szerint.  Persze vannak fogások, melyeket a családi munkamegosztás keretén belül a férfiak, másokat a nők végeznek. Így nálunk, hogy saját példázatommal hozakodjak elő a lecsó, krumpligulyás, rántotta, zsidótojás és avokádó-krém készítése az én dolgom, a többi pedig marad RÁ, a konyha tulajdonképpeni működtetőjére. S ez nem is kevés, hogy József Attilával szóljak. Róla speciel nem tudom mit kedvelt, ha főzött-e Szántó Judit mellett, helyett vagy inkább a Japán kávéházban kapott be valamit. Annyi azonban bizonyos, hogy óriási reklámot csapott egy bizonyos Kugler pesti/bécsi cukrászatának, mely a magyar arisztokrácia kedvelt találkozó- és uzsonnázó helye volt. Az a bizonyos öt forintért veendő Kugler pedig maga a vegytiszta minyon volt.