Külsőség és belső tartalom

“A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. És a követ a sírról elhengerítve találák. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájukat, azok mondának nékik: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott…” (Lk 24, 1-6)

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről… Az ünnep különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott ételek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok… legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben…” Minden ünnep előtt elolvasom Márai Sándor gondolatait az ünnepről, a Füves könyvből. Kevesen fogalmazták meg ennyire szépen az ünnep lényegét. Bármennyire a külső a látványos, de a belső a fontos. Érezd az ünnep ünnepiességét.

Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, amely reménységet ad az embernek a kétségek, nehézségek, kérdések sokasága között is abban, hogy van örökélet, mert van egy teremtő és gondviselő Isten. Nélküle és tagadva Őt lehet élni, de Ő akkor is ott van a világ és az ember életében. Ez az ünnep lényege és valósága. Ha nem érzed ezt, akkor miért ünnepelsz? Miért festesz piros tojást, miért várod az öntözőket, miért a nagy ünnepi asztal?

Az asszonyok megdöbbentek az üres sír előtt, de örömmel vitték a hírt a tanítványoknak. Ünnep volt szívükben. Az arcuk ragyoghatott az örömtől, és lelkük végtelenül boldog volt. Ez a húsvéti ünnep lényege: ragyog az arcunk és lelkünk tele van hálával és örömmel. Jézus nincs a holtak között. Közöttünk él, jár, tanít és példát ad. Testét megölhették, de lelke örökké él. Nincs itt. Feltámadott és feltámad valahányszor igaz szeretettel említjük nevét és tanítványaiként bizonyságot teszünk róla. Ez az érzés nem a külvilágnak, hanem önmagunknak szól, ez az érzés változtatja meg  magatartásunkat is. Ez az alapja keresztény életünknek.

„Egyszer egy nő, mivel gyorsan sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője az útkereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte a kapitányságra, ahol ellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatokat vettek, és bezárták egy cellába.

Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyakat átadva ezt mondta: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Megláttam a lökhárítón a Mit tenne Jézus? feliratot, a rendszámtáblán, hogy Válaszd az életet!, a hátsó szélvédőn pedig a Gyere velem a vasárnapi iskolába! matricát, valamint a béke jelét a csomagtartón, így természetesen azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.”

Kívánom, hogy ez ünnepen is érezzük meg Isten és Jézus közelségét, az embertárs hűségét és ragaszkodását, legyen béke a szívekben, egyetértés a családokban és az emberek között. Áldott, örömteli ünnepet kívánok.