Húsvétra várva

Húsvétot várunk. Az ébredés, a feltámadás csodáját. Már az is káprázatos, ha egy alvó  darázs felébred – halottnak hittük és elkezd döngicsélni, repülni. A természet tavaszi moccanása máskor robbanásszerű megújulása, ámulatba ejt. Krisztus feltámadása olyan erő, amely kétezer év óta magával ragadja a földi létnél többet sejtő hívők érzéseit. A feltámadásban hívő ember tudja, hogy földi léte véges, de átjárja a megnyugvás érzése, mert hiszi, hogy Új Élet kezdődik a Halál után Isten országában.

Húsvétra várva pillantsunk a természet képeire: Fehér hó borítja a tájat. Mintha Isten hullott volna közénk, hogy betakarja a Föld gyötrődését, a nagypénteki árulást s a gyűlölet vérfoltjait.

Nincs feltámadás a nagypénteki szennyben, a feszítsd meg őrületében. Az újjászületés felülről adatik, mint ahogy az égből hull a tiszta hó. Nem születik béke amig halált kiált embertársára az ember. Megtisztult és letisztult gondolatokból születnek új Tettek. A fehér takaró hamar vékonyodik és előbújik alóla a zöld fű. A tisztaságban élet születik.

A fehér hó, a zöld fű  és a fekete sár még takar valamit:  a megfeszített Jézus testét!

Őt keresték az asszonyok Húsvét reggelén a sírnál. Nincsen itt, feltámadott, felment a menybe, mondták az angyalok!

Kit vagy mit keresünk tehát a puha hóban, nyíló virágokban? Reisinger János irodalomtudóst idézem, aki Petőfi Sándor holttestét kutató tudósokkal kapcsolatosan azt mondta: „nem Petőfi csontjaira vagyok kíváncsi, hanem a gondolataira.” Lehet keresni Jézus sírját, keresztfájának darabkáit és a lepel foszlányait, amelybe testét csavarták, de ahol őt legtisztábban megtaláljuk- az ő Gondolataiban, az ő Igéjében csodáljuk!Én Élek , Ti is élni fogtok! Ámen!