Bukaresti „villámlátogatás” Harasztkeréken

Mielőtt bármit is leírnék, leszögezném, hogy minden Bukarestből érkező hír, látogató feldobja a napomat, erőt merítek ezekből a pillanatokból és türelmet egy következő fővárosi látogatásomig. Így történt ez szombaton is, amikor volt  bukaresti kolléganőm, sorstársam, Nagy Éva gépkocsija lefékezett a házam előtt. Az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) Presbiteri Szövetségének elnöke, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa más egyházi esemény végett töltött pár napot Marosvásárhelyen, de már korábban megígérte, hogy ha erre jár, mindenképpen beugrik egy kávéra és egy rövid eszmecserére.

Nagy Éva meg akarta látogatni a harasztkeréki hófehér református templomot és hallani kívánta a közelmúltban felújított orgonát.

A spontán kávézásra így a parókián került sor Nagy István helyi tiszteletes úr és neje Nagy Csilla, valamint Keresztúri István gondnok társaságában.

A presbiteri szövetségi elnök kíváncsi volt az egyházi közösségi életre, a fiatalok, a gyerekek létszámára, de a jövőbeni tervek tükrében meglátogatta az egyház tulajdonába visszakerült régi iskola épületét is, ahol jelenleg különféle közösségépítő tevékenységeket szerveznek.

A beszélgetés során, Keresztúri István támogatásásról biztosította Nagy Évát megválasztott tisztségében, Nagy István tiszteletes úr pedig arra kérte, hogy az év folyamán még térjen vissza Harasztkerékre, Farkas Irma pedig a nőszövetség karitatív eseményeiről, az idősek felkarolásáról tett említést a villámlátogatás során.

Nagy Éva a találkozón elmondta „fontosnak tartja a személyes találkozásokat, azt, hogy a presbiterek, a gyülekezetek megismerjék egymást, tapasztalatot cseréljenek, és minden nap tegyenek valami jót és hasznosat Ott, ahova a Jóisten helyezte őket, mert Bethlen Gábort idézve, “nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

Mielőtt útnak indult, még meglátogattuk a Voniga kertészetet, hiszen általában erre irányítok minden kedves látogatót, hogy megtapasztalhassák a virágok harmóniáját, színek kavalkádját.

Ami engem illet, nos, magam is visszavárom Nagy Évát, hiszen a bukaresti életről szóló nosztalgiázás elmaradt, de mindenképpen jó érzés volt több év után hazai mezőnyben találkozni egykori kolleganővel.