Ljubljana – a balkáni és nyugat-európai főváros

Megígértem, hogy a szkopjei út után beszámolok Ljubljanáról, Szlovénia fővárosáról is. Két éjszakát, három napot töltöttünk ott és ez alatt a rövid időszak alatt sok mindent láttunk.

Szkopjeból, Észak-Macedónia fővárosából repülővel kevesebb, mint másfél órányira van Ljubljana. Ez alatt 800 kilométert repültünk Koszovó, Szerbia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Horvátország fölött.

Útközben rossz időt fogtunk ki, vihar volt, erősen fújt a szél, esett az eső, rázott a gép, amiből én semmit nem éreztem, ugyanis végigaludtam az utat. A leszállás után jó félóráig nem hagyhattuk el a gépet, valószínű a nagy eső miatt. Két személy cirkuszolt a gépen, türelmetlenek voltak, hogy nem szállhattak le azonnal. Végül aztán elhagytuk a gépet, megtörtént az útlevélellenőrzés és tömegközlekedéssel mentünk be a városba.

Ljubljana a Balkán legfejlettebb országának a fővárosa.  Engem kissé Brassóra emlékeztet, kicsit Bécsre. Tiszta utcáin, rendezett épületei között jól esett a séta. Érdekes volt megtapasztalni a régi épületek között és a hidakon a különleges szobrokat.

Az 1901-ben épült szecessziós Sárkány-híd (Zmajski Most) nevét a négy sarkán álló sárkányokról kapta. A sárkány a város jelképének számít.

A Mészárosok hídján a modern szobrok mitikus alakokat ábrázolnak: a Szatír, Prométheusz, a fotón Ádám és Éva.

Szeretek ősszel, vagy tavasszal utazni, de a telet sem zárom ki. Igaz, hogy a nyarat szeretem a legjobban, mégis inkább a hűvösebb időszakot választom, ha úticélt keresek. Ilyenkor ugyanis nincsenek sokan még a felkapott, ,,turistás” helyeken sem. Sokkal nyugodtabb a város, könnyebben lehet jönni-menni, sétálni, egy-egy látványosság, múzeum előtt nincsenek sorok.

Metelkova

A városközponttól nem túl távol, a vasútállomás közelében található az egykori laktanya, amely ma művészeti központ. A városrésznek sajátos a története: az épületek eredetileg a Jugoszláv Néphadsereg laktanyái voltak, majd az 1991-es szlovén függetlenségi háború után elhagyták őket. Most a Metelkova az alternatív kultúra és a művészet fellegvára.

Hazaút

Ljubljanából visszarepültünk Szkopjeba, ahol már egészen otthonosan mozogtunk, tudtuk, hol kell várni a buszt és hol kell leszállni róla. Igaz, hogy most más úton ment, mint mikor először voltunk ott és megint rossz helyen szálltunk le, de nem zavart ez különösebben, hiszen tudtuk, hol az utca a szállodánkkal, ismertük a rövidítéseket is és mire megszólalt az este, fél hét körüli müezzin, már bent voltunk a szobánkban. Még két napot töltöttünk az Észak-Macedón fővárosban és aztán repültünk először Budapestre, majd haza Marosvásárhelyre.