Farkas József: Átélt gondolatok

Szövérden született, Székelyvajában tanult, a középiskolát pedig a marosvásárhelyi „Konsternben” végezte, majd Gyulakután alapított családot, jelenleg naponta szállítja a friss kenyeret az Eldi ernyője alatt. Függetlenül attól, hogy merre járna, forognak az agy kerekei, rímeket, strófákat költ. Nem véletlen, tehát, hogy tavaly megjelent a 42 versből és kép mellékletekből álló első verseskötete Átélt gondolatok címmel. A versek többnyire az elmúlt 30 esztendő változásainak pillanatait örökítik meg, a nemzetről, szülöföldről és az iránta való szeretetről is szólnak, de vannak családi vonatkozású versek is, például édesapja emlékére (Édesapám emlékére), vagy a fél évszázados évforduló, az 50 év.

Farkas Józsefet, az általános iskolában fertőzte meg irodalomtanára az írás szeretetével. Kajcsa Jenő minden reggel, legalább egy órával korábban ment ki a vajái iskolába magyar irodalmat tanítani és az alatt a szűk óra alatt, míg összegyűltek a tanulók a 8 órai kezdésre, a hamarabb érkező gyerekeknek már tartott is egy magyar felkészítőt a pedagógus – meséli a a jelenleg Gyulakután élő Farkas József. Az irodalmi kör tagjaként „élt-halt a magyar irodalomért”, ekkor kezdett el írogatni, szerette a verseket, pont emiatt került ki az iskola tablójára „az iskolánk költője” titulussal.

Beszélgetésünk során felidézte azt is, amikor szintén Kajcsa tanár úr Marosvásárhelyre vitte az „irodalom ászait” a várban szervezett szavalóversenyre. „Nagyon izgultunk mi, falusi gyerekek a fellépés előtt, a vár előtt még egyszer a tanár elszavaltatta velünk a verseket, ám amikor bementünk, kiderült, hogy magyar nyelvű versekkel nem volt szabad fellépni az eseményen…”

Ez a szomorú történet és az ehhez hasonlóak csak megerőstették az irodalom iránti szeretetét, IX-ik osztályosként például a Jó barát bukaresti folyóirathoz küldte el egyik versét, megszerezve az első díjat, ami nem volt más mint egy elemes rádió, ami abban az időben „nagy számnak számított”. Akkoriban csak a pártról lehetett verselni, de legalább a hazaszeretetről, ezért ő ez utóbbiról írta meg díjnyertes költeményét. A líceum időszaka alatt sokat járt színházba, hiszen kötelező volt a bérlet kiváltása, 1993 után, amikor végzett és elment katonának, az irodalommal már kevésbé került kapcsolatba, hacsak az nem számít „verselésnek”, hogy az akkori popsztárok, mint például CC Catch vagy a Modern Talking dalait fordítgatta, persze csak gondolatban.

A két felnőtt gyerekkel rendelkező családapa teljes mértékben élvezi családja támogatását, gyerekei, főként Norbi bátorította, hogy jelentesse meg a kötetet, de felesége, Tünde és lánya, Szandra is mellette állt ebben a tevékenységben.

„Mindenkinek szól a kötet, verseim a két falu Szövérd és Gyulakuta iránti szeretetemet tükrözik, de úgy gondolom, hogy a szülöföld iránti szeretet általános érzés, a vers valamennyi olvasójára és bármilyen településre vonatkozhat, nemcsak azokra, amelyek hozzám közel állnak” – fogalmazott a falu költője.

Az Átélt gondolatok kötet bemutatójára egyelőre nem került sor, de mind a szövérdi, mind a gyulakutai lelkészek nagy érdeklődést mutattak a könyv iránt.

A beszégetésünk végén világossá vált számomra, hogy Farkas József nem egykötetes szerzőként kerül be a térség történetébe, elmondása szerint folyamatosan forognak az agykerekek miközben siet a friss kenyér szálltásával és ha adódik egy-két szabad perce, ott van mellette az előkészített papiros és gyorsan lejegyzi a verssorokat. Máris van készen 10 új verse és ha ennyire szorgalmas, hamarosan két kötetes szerzőt köszönthetünk Farkas József személyében.

Végezetül néhány sor a szerző 50 év című verséből:

50 év sok idő!

Hogyha visszanézek,

Előmbe tárulnak

Emlékek és képek.

Úgy nyüzsögnek bennem,

A rossz idők és szépek,

Mint egy nagy kaptárban,

A háborgó méhek.

Egyikük mézet hoz,

A másik szúr, éget,

Pergetik előttem,

Le a sok-sok évet.