Kövenként eltüntetett történelem

A Luther Márton és a Régikórház utcák korszerűsítésével egy időben a város történelmi övezetében dolgozó munkások felszedték a sárga, patinás klinker járdaszegélyeket, és olcsó betonelemekkel helyettesítették. Ezennel a városvezetés az épített történelmünk még egy részét felszámolja.

Nemsokára már csak a megboldogult bánsági orvos-politikus, Bárányi Ferenc Égbe nyúló kockakövek című regénye és annak borítója fog emlékeztetni Marosvásárhely egykori sárga klinkerköveire. Az elmúlt hetekben a Luther Márton és a Régikórház utcákból „gyomlálták ki” egyenként azokat a darabokat, amelyek mintegy évszázada szegélyezik a járdát. Helyükbe modern, három, legfeljebb öt évig tartó szürke betonelemek kerültek. A környék egyik lakója, K.K. felháborodva fordult a Vásárhely.má-hoz, mondván, hogy „kövenként lopják a történelmünket”. Amikor számonkérte az ott dolgozó munkásokat, és arról próbált érdeklődni, hogy hová szállítják a raklapokra helyezett sárga köveket, kitérő választ kapott. „Nem látja, hogy újakat tettünk helyébe?!” – vágták a szemébe a munkások. Ott jártunkkor nekünk arról beszéltek, hogy az épségben maradt darabokból a kapuk előtti kocsifeljárókat készülnek kirakni. K.K. azonban inkább arra gyanakszik, hogy a felszedett klinkerek nagy része valamelyik fejes udvarában végzi – amire már volt példa Marosvásárhelyen.

Ami a tavaly még sikerült, az idén már nem

Érdeklődésünkre a városháza sajtóosztályát irányító Borsos Csaba – kollégáira hivatkozva – műszaki okokkal magyarázta a szegélycserét. Mint mondta, a sárga műköveket akkor lehetett használni szegélyként, amikor az 1900-as évek elején a járdát még kockakővel borították. Aszfaltozás esetén ez nem működik, a modern technológia új, nagyobb méretű betonból öntött szegélyeket igényel. Kérdésünkre, hogy ebben hol keresendő a logika, Borsos egy egyszerű nem tudom-mal válaszolt, hangsúlyozván, hogy ő nem útmérnök. „Nekem ezt mondták az illetékesek, ennél többet én sem tudok mondani” – zárta le a beszélgetést. Ha viszont megnézzük, hogy a kommunizmus ideje alatt is sikerült járdát aszfaltozni a sárga szegélykövek megőrzésével, értelmezhetetlenné válik a magyarázat. Mi több, a Luther és a Régikórház utcák szomszédságában, a Rákóczi (Avram Iancu) utca vár felőli alsó szakaszán a tavaly nyáron ezzel a bizonyos modern technológiával aszfaltozták újra a házak előtti járdát – miközben a sárga köveket nem cserélték ki. Két óra elteltével Borsos Csaba pontosítani kívánt; elmondta, nincs ok aggodalomra, az épen maradt Bernády-kori köveket újrahasznosítják. Nem járdaszegélyként, hanem a kapuk előtti feljárók kialakítására. „Az idők során sok darab megrongálódott, így nem lenne elég a járda újraszegélyezéséhez” – tette hozzá Soós Zoltán sajtósa.

Nem lett volna szabad kicserélni

Az RMDSZ-nek egy korábbi álláspontja is ellentmond a történteknek. Február 23-án a marosvásárhelyi szervezet egy nyilatkozatot tett közzé a Bolyai téri park felújítása körül kialakult vita kapcsán. Ebben a szövetség nyomatékosítani kívánja, hogy „a történelmi városrészeket nem lehet barkácsáruházak polcairól felújítani”.

Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök szerint sem lett volna szabad a Marosvásárhely épített múltjának egyik jelképévé vált klinkereket kicserélni. „Nem tudom, mi okuk volt erre, de tény, hogy a történelmi övezetben csak a műemlékvédő hatóság engedélyével nyúlhattak volna a járdaszegélyhez” – jelentette ki portálunknak Keresztes. Szerinte ha a történelmi vagy esztétikai szempontokat félre is tesszük, mégiscsak figyelembe kellett volna venni, hogy a klinkerek nem szívják magukba a nedvet, ezért sokkal hosszabb életűek, mint a betonszegélyek.

A városban ma már csak a Rákóczi (Avram Iancu) utca elején és a régi városháza előtt látni sárga kőből kirakott úttestet. Járda vagy szegélyként is már csak egy néhány helyen lelhető. Magánházak udvarán viszont a klinkerek számos helyen megtalálhatók.