Csend honol a tájon

Örömmel tölt el, hogy befejeződött a petárdázás időszaka, de ezzel együtt lassan-lassan kihalnak a karácsonyi fények is, bár én még bekapcsolnám esténként, nem szeretnék kilógni emiatt is a sorból. Azért mondom, hogy emiatt is, mert vízkereszt után illik leszedni a karácsonyi díszeket, lebontani a fát, de én úgy döntöttem, hogy ezzel még nem sietek. Minden úgy van nálam, mint ünnep szombatján.

De az ünnep tényleg lejárt, most az a mély, sajátos csend nyomja rá bélyegét a falura, mindenki el van bújva, pihen, tervez, álmodik vagy olvas (ez én vagyok😊), próbálja kiheverni az elmúlt hetek bolondos iramát és ez így is van jól.

Nagyon szép volt az ünnep, volt sok ajándék a fa alatt, volt sok kántáló, mindenki megvan, hála Istennek, a családból, csak egy kiadós hó hiányzott a mesés hangulat megteremtésétől, de ez csak a köret lett volna: a család, a barátok, az együttlét így is kiteljesítette ezeket a napokat.

Hálásan gondolok vissza mindarra, ami velem történt az elmúlt időszakban és még egyelőre eszem ágában sincs visszazökkeni a hétköznapok ritmusába.

Mondtam, hogy olvastam sokat, Ken Follett most sem hiányzott a felhozatalból, de Jeffrey Archer két kötete több éjszakán át ébren tartott, meg aztán felfedeztem Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Teréz anyut! és a Kovácsné kivan két kötete is tartalmassá tette a szürke januári napokat. Amikor pedig nem olvastam, akkor két nagyon jó sorozatot néztem meg a Netflixen, ezeket is ajánlom: A császárné – Sisi életének újabb megfilmesített sorozatáról van szó, ami sokkal reálisabb képet fest le a Habsburg udvari életről, mint a korábban Romy Schneiderrel forgatot művészfilm, a másik pedig A diplomata – ez pedig ízelítőt nyújt abból, hogy hogyan is állnak a dolgok a külügyben, mi a valódi szerepe egy nagykövetnek, mennyire mászik bele egyik állam a másik életébe. Még van bőven idő a szürke januárból, akinek kedve van, melegen ajánlom mind a két sorozatot, mind pedig a köteteket.

De néha csendben is ültem. Szeretem a csendet, például nem bírom reggelente bekapcsolni a tévét vagy a rádiót, kell a csend, ami egyrészt segít abban, hogy magamra találjak és valós énemmel szembesüljek, hogy kigondoljam a teendőket, hogy megpróbáljak úgy tervezni, hogy miközben elképzeléseimet megvalósítom, ne sértsek meg senkit.

Nagyjából így indult az év, egy kiadós, megérdemelt pihenéssel, de már érzem a késztetést arra, hogy a kerti tematikájú honlapokat böngésszem, készüljek az új mezőgazdasági szezonra, de azért nem fogom elsietni a dolgot. Legalább ennyire foglalkoztatnak a turisztikai oldalak is, sokszor gondolok viszont a szakmai kihívásokra is, ezt az évet a projektet, tettek évének látom.

De még próbálom tartani ezt a kedves-csendes hangulatot, talán ismét élénkebb leszek, miután befejeződik a wimbledoni teniszbajnokság. 😊

Hajrá mindenkinek és legyünk boldogak az új esztendőben!