„Elmegyek Magyarba…” – hallom gyakran a Csonkaországot rövidíteni próbáló kifejezést és hümmögök magamban. „Román”-nak nevezik az egyik közeli településen még mindig azt a bácsit, akinek a szülei telepedtek át innen még a második világégés után. „Jönnek a magyarok” – mondják némelyek a H felségjelet használó autók utasaira. (Miért ti, mi mik vagyunk, svédek?)
Aztán ha kakaskodásra kerül a sor mindjárt elkezdődik a vetélkedés: ki a jobb és nagyobb magyar? Itt a Kárpát-Medencében, de amúgy bárhol a világon egy kicsit óvatos lennék a pedigrék lobogtatásával. Nem másért, de sok ember meglepődne, ha kiderülne, hogy hányfajta vér csörgedezik az ereiben. Talán büszkén viseli az Oláh, a Tóth, a Székely, a Német, az Orosz, a Török vagy épp a Tatár nevet és el sem gondolja, hogy ezeken túl lehet lengyel zsidó vagy árja szász és sváb felmenője is. Netán szerb cigány, esetleg örmény ortodox.
Nagyon jó példa az emberek sokszínűségére az autók világa. Rengeteg márkának ugyanaz a beszállítója, és mi van akkor ha egy Volvoban Ford szív dobog, vagy egy Peugeotban egy Fiaté? Nem ugyanaz a cél, hogy jó és tartós autók legyenek? És ha már klónozás akkor jobb lett-e a Dacia a 12-es Renaultnál? És szabad-e roncstelepre küldeni mindazt, ami régi és kötelezővé lehet-e tenni hogy csak új és elektromos legyen minden jármű?
Húsvéthoz közeledünk, de most egy pünkösdi történet elevenedik fel bennem: a sokféle nemzetből származó és megannyi nyelvet beszélő zsidók együtt voltak Jeruzsálemben ünnepelni. Mindenki a saját nyelvén értette azt, amit az apostolok mondtak. Összekötötte őket a hitvallásuk és egybekapcsolta őket Isten Szentlelke.
Krisztus mindannyiunkat arra tanított, hogy testvérek vagyunk az Atya által. A testvérek nem mindig szeretik egyformán egymást, de valami láthatatlan kötelék összeköti őket. Mi lenne, ha tudatosulna bennünk, hogy nemcsak minden magyar testvérünk, hanem minden nép, ami bennünk, velünk és közöttünk lakik? Sok erőszakos nacionalista Saulusból lehetne szelíd Paulus manapság is, s a békesség is növekedne.
Aztán vigyázzunk azokkal a DNS tesztekkel, nehogy Szegedi Csanád-szindrómát kapjunk!