Puncs és lángos illatú, könyvbarát város karácsony küszöbén – Képeslap Kecskemétről

Négy napos villám szabadságolásom első és egyben alapállomása Kecskemét volt. Remélhetőleg utoljára kellett felmutatni a határnál az iratokat, hála Románia shengeni csatlakozásának, jövő évtől már mi is, akárcsak más tisztességes európai állampolgár, mindenféle ellenőrzés nélkül léphetjük át az ország határát.

Kivételesen nem volt nagy a sor, a teherkocsik esetében sem, de nem mindig voltak ilyen szerencsések az utasok és ha az egyszerű turistának csak az idegei szöknek a csillagos égig, a teherforgalomnál, bizony, komoly anyagi következményei voltak ezeknek a várakozásoknak: például egy Romániából szállított gépkocsi – Ford vagy Dacia – 100 euróval többe kerül a határon történő várakozások miatt.

Na, de menjünk csak Kecskemét felé, ahová barátaim már több ízben is meghívtak. Mivel a GPS nem vitt fel az autópályára, alkalmam volt megtapasztalni az országutak állapotát. Nagyon régen voltam kocsival Magyarországon és meg kell mondanom, hogy 2024 Romániájában az utak, még a községekben is sokkal jobb állapotban vannak, mint a szomszédainknál: itt össze-vissza vannak foltozva, olykor annyira hullámos az aszfalt, hogy ha nem fogod rendesen a kormányt fennáll a veszélye annak, hogy átmenj a szembelevő sávra. Remélhetőleg hamarosan változik a helyzet, láttam valamilyen közleményt a napokban, hogy a magyar kormány elkezdte a kistérségeket átszelő útszakaszok javítását, szóval, mire odajutok, legközelebb talán jobb minőségű utakon fogunk közlekedni.

Valahogy megérkeztem Kecskemétre, először bementem a központba, ahol egyből a helyi karácsonyi vásáron találtam magam. Mindenhol kínálták a különböző aromájú puncsot, forralt bort, volt ott töltöttkáposzta, csülök, sült kolbász, lángosfélék… csak épp a vevők hiányoztak, biztosan, mert túl korán értem oda.

A karácsonyi vásárhoz közel volt egy nagyon szép katolikus templom, kicsit bementem és rendbeszedtem a gondolataimat, megpihentettem a lelkemet.

A vásár felé láttam egy könyvesboltot és egy antikváriumot, eldöntöttem, hogy ezeket nem hagyom ki. Ez utóbbit sajnos zárva találtam, de a könyvesboltnál tárt karokkal vártak, jobbnál jobb könyvek akartak velem jönni, és csak hosszas vívódás után tudtam kiegyezni saját magammal, hogy a hat kötet elég lesz most. Többek között Ken Follett, Jeffrey Archer könyveit vásároltam meg, karácsony után bezárkózom, forró tea, kényelmes fekhely és olvasás lesz a program.

Érdekességképpen megemlíteném, hogy amelett az épület mellett is elsétáltam, ahol Petőfi Sándor „tanulta a tollforgatást”, sajnos a fotó nem sikerült jól a félhomály miatt, de higgyék el, ott van a központban.

A könyvesbolti megálló után elindultam barátaim nemrég vásárolt és nagyon ízlésesen felújított házához, egy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt a gyerekekkel, meg a két szimpatikus háziállattal: Bubuval és Zazi-cicával.

Reggel pedig, amikor elindultunk Ausztria felé, nem kis meglepetésemre egy hatalma székelykaput fedeztem fel a szomszédok körében. De ezen sokat nem filóztam akkor, hiszen nagyon sűrű programunk volt a következő két napra: Pandorf, bécsi karácsonyi vásár, a budapesti karácsonyi vásár meglátogatása…