Sötét kifutók, sejtelmes hangok, szines fényösvény és karácsonyi kivilágítás – a Marosvásárhelyi Állatkert éjszaka különleges élményt nyújt. Emellett pedig olyan érdekességeket is megtudhattak a téli napforduló estéjén odalátogatók, mint például azt, hogy miért kerülnek többnyire karanténbe az újonnan érkező állatok, és hogyan állapítják meg például egy bagoly nemét a szakemberek. Igen, ez utóbbi kicsit sem egyszerű feladat: vért kell venni a madártól, külföldre küldik a mintát és pár nap múlva érkezik az eredmény, amelyből kiderül annak neme – magyarázta Szánthó János, aki a napfordulós estén maga vállalta a csapat idegenvezetését. De kezdjük a legelején:
Szánthó János igazgató és csapata izgatottan várták az érkezőket, akik az esti zimankó ellenére is, érkeztek szép számban este 7 körül, majd kezdődhetett a különleges állatkert-látogatás.
A fényösvény szines csóvái vezettek, és a bejárat közelében még csend uralkodott, a csapat figyelt a neszekre. Mivel télen az állatkert lakóinak jó része fedél alatt tölti napjait, betértünk a madárházba, ahol javában zajlott az élet: a papagájok biztosan nem korán fekvő népség…
Itt is számos érdekességet megosztott a látogatókkal az igazgató:
A madarakhoz kapcsolódó tudnivalók mellett bemutatta azt a digitális készüléket is, amely az állatkertben több helyszínen is megtalálható immár, és célja az, hogy a látogatók gyorsan, korszerűen és hatékonyan visszajalezhessenek az élményeikkel kapcsolataban: a mosolygó arc elégedettségüket fejezi ki a tapasztaltakkal szemben, de azt is lehet jelezni, ha valami szerintük nincs rendben az adott területen.
A halak pedig mindezt némán figyelik, és napszaktól, évszaktól függetlenül egykedvűen úszkálnak:
Az éjszakában megbúvó, kint telelő állatok egy része, például a nemrég érkezett, és egyelőre az orvosi vizsgálatok eredményeit karanténban váró Uhu egykedvűen tűrte, amint az állatkert igazgatója megvilágította elemlámpájával, hogy mi is megnézhessük.
A pelikánok azonban hangos rikácsolással és szárnycsapkodással fejezték ki nemtetszésüket a késői látogatókkal szemben.
Az egyik legnagyobb élmény az elefántház meglátogatása volt, ugyanis ezúttal kivételesen – szigorú biztonsági intézkedések mellett – a csoport nem a szokásos útvonalon, hanem a mellékbejáraton léphetett be az épületbe és testközelből láthatta a hatalmas állatot, amely jókora ormányának puha végével, mint két ujjal vette el – méretéhez képest igencsak finoman – az állatkert igatgatójának kezéből a répacsemegét.
Őt aztán igazán nem zavarták a késői látogatók, nyugodtan sétálva, önmagát minden oldalról bemutatva eszegette a szénát, csakúgy desszert gyanánt.
Impozáns volt a flamingók elegáns csapata, aki bent telelnek:
A kis gyűrűsfarkúk már összebújva készültek szépeket álmodni.
A háziállatok téli szállásán pedig a kakasok akkora ricsajt csaptak, hogy szavunkat sem hallottuk, de mindezt a jóhúsban levő mangalica egyáltalán nem reagálta le, ahogyan látogatásunkat sem, az ő éjszakai nyugalmát nem könnyű megzavarni. Számomra legszimpatikusabb a csacsi volt, amely érkezésünkkor, láthatóan örömmel és önkéntesen, azonnal kész volt modellt állni.
Beleshettünk még az éppen felújítás alatt álló múzeumpedagógiai terembe is, ahol számos preparált állat és mindenféle érdekes látnivaló várja nemsokára a látogatókat, akik többet is szeretnének megtudni az állatokról.
A tigris kifutója mellett elsétálva az éjszakában kicsit sem tűnt barátságosnak a nagymacska. Szánthó Jánso elmondta, hogy a rácsok utáni külső korlát sem véletlen, és mindenképpen azon kívül kell maradnia a látogatónak mindig, hiszen a vadállat, ragadozó lévén, adott esetben a rácsokon is képes behúzni kiszemelt áldozatát.
A különleges séta végén tábortűz, meleg tea és mézes pogácsa fogadta a mintegy félszáz résztvevőt: gyerekek, fiatalok, idősebbek egyaránt úgy érezték érdemes volt ezt az estét az állatkertben tölteni: Hát ez nagyon jól esett! – fogalmazott egy hölgy immár a parkolóban, amikor beszállt az autóba.