Bár az elején elzárkózott a B ligásnak tekintett online rádiólétesítéstől, a gagások volt műsorvezetője, Kakasi Miska örül, hogy a kezdeti nehézségek ellenére az elmúlt egy év alatt a régi-új csapat egyre több hallgatónak lopta be magát a szívébe. Mindez a régi, bevált „receptek” alkalmazásának köszönhetően.
– A Marosvásárhelyen 1999 őszétől működő, rendkívül nagy népszerűségnek örült, időközben tulajdonost és egyben arculatot váltott Rádió Gaga egykori stílusát és hangulatát igyekszik megidézni az online térben működő Kokó Rádió. Mikor született meg az új, a térség első online rádiója létesítésének ötlete?
– A múlt év augusztusában döntöttem el, hogy saját rádiót hozok létre, amit aztán szeptemberben be is jelentettem. Azóta egyfolytában kérdezték az emberek, hogy na, mikor kezdünk, mikor kezdünk… Egy kicsit olyannak éreztem magam, mint aki szaladt már maratont, de nem ezen az útvonalon, és nem ebben a cipőben. Mert kiderült, hogy a 42-es méret kicsi, ezért vettem egy 44-est, aztán mégiscsak lecseréltem 43-asra. Az elején még azt sem tudtam, mennyi pénz kell egy online rádió indításához. Aztán egy csomó dolog akkor derült ki, amikor elkezdtünk élőben műsort gyártani.
– Miből sikerül fenntartani?
– Saját zsebből készült. Nincs mögöttünk egyetlen vállalkozó sem, nem pályáztunk, nem folyamodtunk bankkölcsönhöz. Reklámokból próbáljuk fenntartani.
– Hátránynak érzed, hogy „igazi” rádió helyett a Rádió Kokó „mindössze” online rádió?
– Őszintén szólva, amikor a tavaly márciusban eljöttem a Gagától, hallani sem akartam semmiféle online projektről. Pedig a volt kollégáim közül többen is felvetették az ötletet. Mindig azzal hárítottam, hogy mi eddig A divízióban játszottunk, az online pedig B osztályt jelent. Ami hátrány. Menet közben derült ki, hogy nem csak az idősek, a fiatalok között is nagyon sok olyan van, akinek halvány fogalma nincs arról, hol és miként lehet minket vételezni. Pedig egyszerűbb, mint gondolnánk! Persze nincs mindenkinek modern kütyűje az autóban, de egy 30 lejes modulátorral, ami az orosz piacon vagy a kínai boltokban is kapható, megoldható. Internet-hozzáférésre van szükség, de a mai világban ez már nem jelenthet gondot. Ma már egyre több helyről és egyre többen hallgatnak.
– Információim szerint megpályáznátok a 100,6-os frekvenciát. Reális eséllyel?
– Az információ valós, az esélyt illetően mi bizakodóak vagyunk. Megpályázzuk, és remélem, hogy el is nyerjük. A gond csupán az, hogy amíg le nem járnak a választások, nem hirdetik meg.
– Van valami megmutatni valód a Gagának is?
– Rengeteg. Például az, hogy én ingyen is el tudtam volna készíteni a rádió új zenei arculatát, nem egy talicska pénzért, mint az a személy, akit Magyarországról találtak erre a feladatra. De, ha 28 éves rádiós tapasztalatom nem jogosított fel erre, és nem volt rám szükség, akkor megcsinálom magamnak.
– Nem voltál a Gagát felvásároló Médiatér feketelistáján, nem mutattak ajtót neked, mégis elköszöntél attól a rádiótól, amely a marosvásárhelyiek, Maros megyeiek szívébe nőtte magát. Miért?
– Őszintén szólva egyenesen bánom, hogy nem szerepeltem a feketelistán. Eljöttem, mert teljesen más elképzelésem van a rádiózásról, mint az új magyarországi tulajdonosoknak és azok megbízottjainak. Számomra a műsorkészítésnek egy élő folyamatnak kell lennie. Olyannak, mint amilyen addig volt. Huszonhárom éven keresztül a Kossuth utcán sétálók beláttak az ablakon, integettek, otthonról, autóból betelefonáltak, mi válaszoltunk, egyszóval párbeszédet folytattunk a hallgatóinkkal, számba vettük őket. Anyagaink java részét élőben készítettük el, nem két-három nappal azelőtt. A jelenlegi változat egészen másról szól. Azt mondták, hogy ezentúl késleltetett élő adást kell csinálnunk, mert a nagyok is ezt teszik, ami csak részben igaz. Azt kérték, ne kezdjünk reggel 6 órakor csak 7-kor, ami nekem jobb, de azoknak, akik 7-re mennek dolgozni, semmiként, ne foglalkozzunk időjárás-jelentéssel, ne mondjuk mindegyre a pontos időt… Én ezt nem így tanultam annak idején az Uniplusnál, majd Miskolcon. Szerintem a reggeli rádióhallgatónak a legfontosabb az időjárás, a közlekedés és a pontos idő. Még akkor is, ha mindezt a telefonján is meg tudja nézni, mint ahogyan azt is, hány fok van odakint.
– Említetted a Magyarországról ide küldött vezetőt, aki áthangolta a Gaga zenéjét. Ez miért rossz? Az erdélyi ember nagyjából nem ugyanazt a zenét hallgatja, mint a budapesti?
– Egyáltalán nem azt hallgatja.
– Miben különböznek az ízlések? Maradibbak volnánk?
– Valószínűleg, igen. Nem hinném, hogy az erdélyi, székelyföldi, marosvásárhelyi hallgatók zöme a legfrissebb zenére vágyik. Szerintem a mostani zenének, néhány kivételtől eltekintve, sajnos nincs értéke. Nem hinném, hogy egy mai dalra tíz év múlva valaki majd emlékezni fog. Nagyon sok szórakoztató rendezvényre járok, és látom, hallom, mire buliznak az emberek. Volt olyan dal, amit nem ismertem, de mindenki arra táncolt. Aztán én is megnéztem a filmet, rájöttem, mitől haraptak annyira rá. Nem kell feltétlenül egy dalnak a slágerlista élére kerülnie, ahhoz, hogy egy rádió bejátssza. Lehet, hogy én is maradibb vagyok, de azt nem szégyellem.
– A zenében mire fektetitek a hangsúlyt a Kokónál?
– Ötvenévesként főként a retró zenének vagyok a híve, annál is inkább, mivel mindmáig arra buliznak – nem csak a velem egykorúak. De lesz itt egy kis rock, is, magyar zene is, örökzöld is, új is, sőt minden órában egy-egy román sláger. Azért, mert nagyon sok irodában magyarok és románok együtt dolgoznak.
– Indulás előtt a román nyelvű műsorok fontosságáról beszéltél.
– Most is fenntartom, hogy azokat a román nemzetiségű személyeket, akiknek mondanivalójuk van, igenis meg kell hívni, meg kell szólaltatni.
– Miszerint válogattad ki, vagy miként alakult a csapat?
– Farczádi Attila és Kémenes Lóránt, azaz Lóri pap kivételével, akit én kerestem meg, a többiek ajánlkoztak. Többen is megkerestek, hogy szívesen segítenének, bekapcsolódnának, nem csak azok, akiket most hall a közönség, további öt-hat személy. Folyamatosan jelentkeznek be újabb és újabb emberek, akik nálunk szeretnének dolgozni. De ugyanígy nyújtják az ujjukat zenészek, vállalkozók, akik meghívatják vagy meghívatnák magukat. Valószínűleg azért, mert nyitottak vagyunk, talán túlságosan is azok. Eredetileg a terveimben szerepelt Szabó Előd is, csak ő kénytelen volt visszalépni, hadd ne firtassam milyen okból.
– Még van egy fontos igazolásotok a Gagától: a kis Frici, akiről a hallgatók egy része még csak nem is sejtette, hogy nem valós személy.
– Fricike hozzám tartozik, az én ötletem, az én szüleményem volt. A nevet is én adtam. Amikor hiányoztam, Nagy István helyettesített …bennünket. Soha nem hittem volna, hogy ilyen népszerűvé válik, ennyire megszeretik, hisznek benne a hallgatók. Az utolsó pillanat után is, amikor a Gagában elmagyaráztam lépésről lépésre, hogyan „kerül” ő mikrofon elé, sokan azt mondták, ilyen nincs, Fricike létező személy! Azért van rá szükség, mert ő az a „személy”, aki kimondhat olyan dolgokat, amelyek az én számból nem hangzanának minden esetben túl ildomosnak. Egyébként ő volt az a „kolléga”, akit nem kellett sem győzködni, sem pénzzel csábítani ahhoz, hogy a Kokónál folytassa pályáját.
– Milyenek az első év tapasztalatai?
– Azt mondom, hogy jók. Az online rádiózásban nem lehet hazudni, azaz pontosan kimutatható hetente vagy havonta hányan hallgatnak, honnan, melyik országból, sőt az is hogy nők vagy férfiak, elégedettek vagyunk. De nem csak ezt mérjük. A minap egy karitatív akcióra, néhány nap alatt 42 ezer eurót sikerült begyűjtenünk.
– Mi vagy ki okozta a legnagyobb meglepetést, netán meghökkenést?
– Zavaró, hogy folyamatosan függünk az internettől, a streamingtől meg olyan tényezőktől, amelyekkel eddig nem kellett foglalkoznunk. Pontosan ez okozza a legnagyobb és egyúttal a legkellemetlenebb meglepetést is. Volt rá példa, hogy elkezdtük reggel 6 órakor mindenféle információval, majd mintegy negyven perc elteltével érkezett Attila, hogy abból, amit mi a stúdióban beszélünk, semmi nem kerül ki, végig csak a zene hallható. Ez akár viccesnek is tűnhet, de ugyanakkor rendkívül bosszantó. Kénytelenek voltunk streaming szolgáltatót váltani, mert elégedetlenek voltunk a magyarországi szolgáltatással, azzal, hogy nem akkor segítettek, amikor gondunk volt, hanem akkor, amikor éppen ráértek. Sok pénzünkbe és még több mérgünkbe került, de megoldottuk. Szóval másabbak a szabályok itt, mint egy fm-rádióban.
– Van-e valami, amin menet közben kellett változtatni?
– Bővítettünk a kínálaton, hetente egyszer kulturális valamint egészségügyi rovattal jelentkezünk. Pénteken és szombaton ismert lemezlovasok keverik a zenét, tehát mondhatni, hogy lassan, de biztosan kialakul a végleges vagy legalábbis az eredetinél sokkal jobb műsorács.
– Miként sikerült – főként most, választási évben – kivédeni a politikum rátelepedését a rádióra?
– Négyévente a politikusok üzeneteket fogalmaznak meg, felhívnak telefonon, a robot segítségével elmondják, hogy ne feledjük, következnek a választások, nagyon fontos elmenni szavazni stb., stb. Most viszont kissé más volt a helyzet. Az idén nem én választottam, hanem ők választhattak: velem vagy nélkülem! Az elmúlt tizenhat évben minden egyes alkalommal kiálltam mellettük. Méghozzá egyedül, reggeltől estig. Volt, aki megkeresett, volt, aki nem. Magyarnak, románnak biztosítottunk adásidőt, nyilván nem ingyen, mint ahogyan egyesek szerették volna. Egy magánrádiót nem lehet az eddigi vállveregetésekkel fenntartani. Voltak olyanok, akik az elmúlt tizenhat esztendőben még csak annyira sem méltattak, hogy azt mondják, Miska, van egy utazási irodátok, veletek szeretnénk üdülni, nem más céggel.