vasarhely.maTél volt. Az ünnepek nagy léptekkel közeledtek. Zsófi a hatalmas ablak mögött várta az első hóhullást. A csikorgó hideg befagyasztotta már a közeli tó felszínét, de hó még sehol. A kislány szomorkodva kémlelte az eget. Unatkozott.
Hirtelen eszébe jutott a tavalyi korcsolyája. Gyorsan előkotorta a cipőszekrény mélyéről. Fejébe húzta a sapkáját, kezére a kesztyűt, nyakára sálat tekert, kabátját be sem gombolva már indult a tóhoz. A nagy sietségben még szólni is elfelejtett anyjának. Liza, a kutyaólból kérdőn pillantott utána.
A tó szélén gyorsan felhúzta a korcsolyát és a jégre lépett. Aztán hamar észbekapott és megállt. A jég elég vastagnak tűnt, ám abban a pillanatban egy reccsenést hallott és érezte, amint a hideg víz a bőréhez ér és merülni kezd. Sikoltozni, kapálózni kezdett – Segítség, segítség! – kiabálta. De csak a szél válaszolt.
Ekkor a kutyusa rohant feléje és hangos ugatásba kezdett. Valahonnan gyerekek közeledtek, majd egy felnőtt mentőt hívott, a szomszéd pedig Zsófi anyukáját értesítette.
Zsófi pedig csak anya meleg, ölelő karjára emlékezett, miközben Liza kutya hatalmas, nedves, puha orrát az arcához nyomta és nyálas puszit adott neki. Ekkor a kislány elaludt, álmában pedig megjelent egy csillogó angyalka, aki a karácsonyfát díszítette és a fa alá rejtette ajándékát.
Amikor Zsófia felébredt, eszébe jutott, hogy még nem írta meg a levelét, úgyhogy gyorsan nekifogott, hogy nehogy idén elkerülje házukat az angyalka.
Székely Zsófia, VI. Osztály – Harasztkerék
Lengyel Erika
