Mártonból városi gúnár lett

Az egykori harasztkereki vásárok hangulatát idézték fel a hétvégi szereplésükkel a helybéli óvódások a falu  kultúrotthonában.

Valamikor réges-régen Harasztkerék híres vásáros falu volt, ilyenkor megtelt a település élettel, kora reggeltől folytak az alkudozások. Miután megkötötték a vásárt, megitták az áldomást a vásártkötő emberek. Többnyire állatokat árultak, de azért valamicske édesség, üdítő is került annak idején az érdeklődő gyerekeknek is.

Méz és friss cipó

Nagy zsivaj fogadott, a kicsik székelyruhában készültek a maguk Márton-napi vásárára, rendezgették portékáikat, próbálták a rigmusokat és nem utolsó sorban megcsodálták a kifürdetett Mártont, a libát, vitán felül, ő volt az est főnyereménye! Nem véletlen, hogy végiggágogta a teljes eseményt…

Az óvodások alkalomhoz illő énekekkel, versekkel, mondókákkal szórakoztatták a szülőket, majd az esemény vége felé tombolákat lehetett vásárolni, nagyon sok nyeremény elnyeréséért. Miközben zajlott a tombolavásár, a helyi termelők által az óvódának felajánlott termékeiből is lehetett válogatni, volt ott méz, frissen sült cipó, fülbevaló, rendkívüli savanyúság, de hagyományos motívumokkal festett pálinkáspohár is és persze, az elmaradhatatlan pálinka.

A városba költözik Márton

A terülj-terülj asztalkám kezdeményezés is jól sikerült, hagyományos falusi ,,svédasztal” volt, ahol zsíroskenyeret és hagymát, valamint üdítőket, meleg teát szolgáltak fel a vásárosoknak.

Mindenki nagy izgalommal várta a sorshúzást, számtalan édességes csomag jutott boldog tulajdonoshoz.

Úgy adódott, hogy a főnyeremény nyertesét nekem kellett kihúznom, ennek eredményeként a városba fog költözni Márton, a szombati szerep főszereplője, mégpedig Ricsihez.

Persze, olykor eltörött a mécses, mert ahogyan ez történni szokott, nem mindenki nyerhet egy ilyen vásárban, a legnagyobb baj ott volt, amikor az ovisoknak egy részében tudatosult, hogy mivel Márton gúnár a városba költözik, nem ők vihetik haza a portékát.

Székely Annamária óvó néni erre az eshetőségre is gondolt, mindenkinek külön vásárfiát készített, mintegy kiengesztelve az elkeseredett ovisokat.

Mindent egybevetve, egy jó közösségi eseménynek lehettünk a tanúi, a helyi termelők elhozták termékeiket, az anyukák készültek a falatozással, az apukák a termet rendezték, a közönség lelkesen csatlakozott a kicsik előadásához, a gúnár pedig többször is belegágogott a szereplők fellépésbe.