A 32. ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál díjátadóját szombat este tartották, ahol a szakmai zsűri mellett, ez alkalommal is összegyűlt a diákzsűri. Tagjai saját perspektívájukból vizsgálták a fesztivál versenyprogramjában szereplő filmeket. A diákzsűri díját Mikhail Morskov és Vitaly Dudka Az átkozott ajtó (God Damn Door) című filmje kapta. A döntés hátteréről a diákzsűri egyik tagjával, a Sapientia EMTE Kommunikáció és Közkapcsolatok szakos hallgatójával, Lukáts Menyhárt Borókával beszélgettünk.
– Milyen szempontok alapján értékelte a diákzsűri a filmeket?
– Nem voltak konkrétan leírt szempontjaink, arra vonatkozóan, hogy mit kell figyelembe vennünk, így a különböző egyetemről érkező diákok saját szempontjaik szerint osztályoztak. Mi a Sapientiáról azt figyeltük, hogy milyen érzelmek jelennek meg a rövidfilmekben? Milyen témákat dolgoz fel? Mennyire aktuális a téma? A Művészeti Egyetemről érkező zsűritagok figyelték a dramaturgiát, a vágóképeket és azt, hogy a felvételek rögzítésekor hogyan bántak az operatőrök a fényekkel. A Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemről érkező zsűritársaink a filmek hatását elemezték, fontos volt számukra, hogy milyen benyomást közvetítenek ezek.
– Miért Az átkozott ajtó (God Damn Door) lett a diákzsűri díjazott filmje?
– A győztes filmet szavazás alapján választottuk ki, és ez a film kapta tőlünk a legtöbb pontot. Ez azért történt, mert a legtöbbünkre ez a film nagyon mély benyomást tett, és külön plusz pontot jelentett számunkra, hogy nagyon aktuális témát dolgoz fel. Nagyon tetszett, hogy nem volt elnyújtva a film, csupán az szerepelt benne, aminek benne kellett lennie. Azt is értékeltük, hogy a jelenetek nem voltak idealizálva, nagyon realista hatásuk volt.
– Miért fontos, hogy a szakmai zsűri mellett, diák zsűri is értékelje a versenyprogramban szereplő rövidfilmeket?
– A mi munkánk azért fontos, mert más nézőpontból tudjuk a filmeket értékelni. A hivatásos rendezők számos szakmai szempontot kénytelenek figyelembe venni az értékeléskor, de mi azért vagyunk itt, azért néztük meg ezeket, mert szeretjük a filmeket, ugyanakkor tanulmányainkból kifolyólag, más-más területről közelítve, de értünk is hozzájuk, és megvannak a saját szempontjaink arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet pontozni az ilyen műveket. Úgy gondolom azért kérik fel minden évben a diákzsűrit a filmek értékelésére, mert kíváncsiak arra, hogy melyek azok az alkotások, amelyeket a mai egyetemisták előnyben részesítenek, jobban értékelnek. Részben úgy is tekinthetünk erre, mint egy visszajelzésre a rendezők és forgatókönyvírók felé. Számomra ezeknek a filmeknek az elemzése és értékelése nem is tűnt munkának, olyan volt mintha filmezni vagy kikapcsolódni mentem volna.
– Milyennek ítéltétek meg a 32. ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm fesztivált, mint rendezvényt és milyennek tűnt a programfelhozatal?
– Személy szerint nagyra értékeltem, hogy a program úgy lett kialakítva, hogy nem kellett már korán reggel a filmek kritikájával kezdeni a napot, hanem délután, amikor az ember alapvetően is aktívabb, és nem este, amikor az ember legszívesebben már otthon lenne vagy mással foglalkozna. Tetszett, hogy filmenként volt egy-egy kis szünet berakva, mert ez sokat segített a zsűri munkájában, de nézőként is megterhelő lett volna ilyen mennyiségű filmhalmazokat megállás nélkül végignézni. Kellemes volt tapasztalni, hogy a fesztivál játékfilmjei és koncertjei nem ütöttek el a rövidfilmektől, hanem azonos értékek mentén egészítették ki a programot. Külön gratulációt érdemelnek azok a személyek, akik a 820 rövidfilmből kiválasztották azt az 50-et, amelyeket mi is megnézhettünk a versenyprogramok keretében.