Temu, Shein, Trendyol – avagy az olcsóság ára

A romániai fogyasztóknak, akik gyakran vásárolnak a népszerű online kínai boltokból, mint a Shein és a Temu, tisztában kell lenniük azzal, hogy a termékekért fizetett alacsony árak más területeken igen magas költségeket hordozhatnak.

A kínai e-shopok úgy törtek be az életünkbe, mintha mindig is erre vártunk volna. Pedig csupán annyi előnyük van, hogy olcsók. Szinte már divattá vált, és a vásárlók (többnyire a hölgyek) egymást hergelve kergetik bele egy újabb és újabb rendelésbe. A szállítási díjon is osztozva, azt így minimalizálva, meghonosult a csoportos vásárlás fogalma. Egy személy adja le a rendelést, így a kiszállítás vagy ingyenes a nagy összeg miatt, vagy minimális és azon osztozva a kívánt termék ára még kisebb lesz.

De vajon annyira konzum idiótákká fajultunk volna, hogy már semmi nem számít, csak a termék ára? Ritkán ugyan, mégis felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a minőséggel? De a csábító árak elhessegetik az ilyen jellegű aggodalmakat, és a rendszer egyre csak szippant magába. Utánanéztünk, hogy mi van az alacsony árak és folyton szembejövő reklámok, azaz a Temu és Shein színfalak mögött.

Bár ezek a boltok nagy népszerűségnek örvendenek mifelénk, a kiberbiztonsági szakértők és jogászok arra hívják fel a figyelmet, hogy az üzleti módszereik nem feltétlenül etikusak. Sőt akár törvénytelenek is lehetnek. Mindamellett, hogy egyik vállalkozás sem figyel oda arra, hogy a beszállítóik milyen módon állítják elő a termékeiket, vagy a munkakörülmények milyenek a gyártóknál, a felhasználók személyes adatainak kezelésével és védelmével is komoly gondok adódnak.

A romániai piacon megjelenve komoly aggodalmat okoztak a textil iparnak, a ruházati és divatcikkekkel kereskedőknek, de a technikai termékek piacán is zavart keltettek. Mint ahogy a papír termékek és egyéb háztartási eszközök árusításával foglalkozó helyi vállalkozók körében is aggodalmat váltottak ki.

Az online kiskereskedelmi platformok, mint a Shein és a Temu, alapjaiban változtatják meg a globális piacot. Ezek a platformok különösen alacsony árazásukkal és agresszív terjeszkedési stratégiájukkal vonzzák a vásárlókat, sok esetben a helyi kereskedőket kiszorítva a piacról. Mivel gyakran közvetlenül a gyártóktól szállítják a termékeket, minimalizálni tudják a költségeket, amivel nehéz versenyezni.

Az európai cégek jellemzően magasabb előállítási költségekkel, szigorúbb szabályozásokkal és adókkal szembesülnek, ami drágítja termékeiket. A Shein és Temu ezzel szemben könnyen eléri a fogyasztókat, megkerülve a helyi adókat és szabályozásokat.

Mitől ilyen olcsó?

Az alacsony árak mögött gyakran a kétes minőség áll. A két cég ráadásul kihasználja a de minimis szabályozást, amely lehetővé teszi, hogy kis értékű csomagokat vámmentesen exportáljanak Európába.

Több elismert médium beszámolt arról, hogy a platformok ruházati gyártói a hosszú munkaidő mellett nagyon alacsony bérezéssel dolgoznak, ugyanakkor felmerült a rabszolgamunka vádja is.

A Channel 4 az Egyesült Királyságban végzett titkos nyomozása szerint az egyik gyárban a munkások havi 4.000 jüant (kb. 510 euró) kerestek, de naponta legalább 500 ruhadarabot kellett legyártaniuk. Egy másik gyárban a munkások nem kaptak alapbért, hanem 10 ruhadarab legyártása után 27 jüant (3,5 euró) kerestek.

A Temu nem végez auditokat és nincs megfelelőségi rendszere, amely vizsgálná a beszállítóit és biztosítaná a termékek minőségét. A Shein pedig tagadta, hogy termékeik kényszermunkával készültek, és szóvivőjük elmondta, hogy elkötelezettek az emberi jogok tiszteletben tartása és a helyi törvények és szabályozások betartása mellett.

 A Temu titka

Míg a Shein nem meglepő módon az alacsony árú ruházat kereskedelméből profitál, addig a Temu e-kereskedelmi üzlete veszteségesen működik. Ez sem meglepő, hiszen gyakran olyan ajánlatokkal és marketing fogásokkal operál, hogy messze ár alatt kínálja a termékeket, vagy gyakran ingyen is elküldi, csak a vásárló regisztráljon az oldalon.

És itt a csel, itt van a kínai kutya elásva. A Temu fő bevételi forrása nem a termékértékesítés, hanem a hirdetések értékesítése a weboldalán és alkalmazásában.

A cég a kínai PDD Holdings tulajdonában van, amelynek van egy másik online vásárlási alkalmazása, a Pinduoduo. A tavaly a Pinduoduot eltávolították a Google Play Áruházból, miután más platformokon az alkalmazás verzióiban rosszindulatú szoftvert találtak. Ez a szoftver állítólag lehetővé tette a Pinduoduo számára, hogy hozzáférjen a felhasználók telefonján futó más alkalmazások adataihoz, megakadályozta a felhasználókat az alkalmazás eltávolításában, és megkerülte a Google Play frissítési ellenőrzési folyamatát. Bár a PDD Holdings tagadta ezeket a vádakat, a Pinduoduo fejlesztőcsapatát leállította és átirányította a Temuhoz.

A Temu ellen Ausztráliában is keresetet nyújtottak be azzal a váddal, hogy az alkalmazás figyelte, hogy a felhasználók milyen más weboldalakra látogatnak, illetve nevek, címek, email-címek, telefonszámok, biometrikus adatok, társadalombiztosítási számok, valamint hitelkártya- és pénzügyi információkat szerzett meg az alkalmazás. Az ügyben az is megfogalmazódott, hogy a Temu laza kiberbiztonsági rendszereket alkalmazott a költségek csökkentése érdekében, ez által potenciálisan veszélyeztetve a begyűjtött adatokat.

Mennyit költöttek a népszerűsítésre?

A Shein és Temu jelentős összegeket költöttek marketingre az európai piacon. Előbbi a múlt évben körülbelül 1,5 milliárd dollárt fordított különböző reklámplatformokra, míg a Temu ugyanezen évben több mint 2 milliárd dollárt költött hirdetésekre, többek között a Meta (Facebook, Instagram) és a Google platformjain. Ezen magas költségeknek köszönhetően mindkét vállalat kiemelkedő hirdetési pozíciókat foglal el az európai piacon, amely lehetővé teszi számukra, hogy hatalmas elérést érjenek el a fogyasztók körében, miközben a kisebb vállalkozások egyre nehezebben tudnak versenyezni ilyen jelentős hirdetési költségek mellett.

Ez az intenzív marketingaktivitás azonban nemcsak növeli a versenyt az e-kereskedelemben, hanem emeli a digitális hirdetési költségeket is, különösen a kattintásonkénti költségek (CPC) és az ezer megjelenítésenkénti költségek (CPM) terén. Ennek eredményeként a kisebb helyi vállalatok egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek a hirdetési helyek megszerzésében, mivel sok esetben nem tudják tartani a lépést a kínai óriásokkal, akik már dominálnak a közösségi média felületeken és keresőmotorokban is.

Színrelép a Trendyol

A kínai termékminőség mellett valóságos felüdülésként hatott, hogy megjelent egy új kereskedő a piacon, a Trendyol. Ez utóbbi többnyire eredeti termékeket árul, mivel közvetlenül működik együtt márkákkal és beszállítókkal. Emellett rendelkezik saját hitelesítési és minőségellenőrzési rendszerrel, amely biztosítja, hogy az áru megfeleljen a márka minőségi szabványainak.

Az oldal talán mégis úgy nyeri el leginkább a bizalmunkat, hogy nagy betűkkel hirdeti magáról, hogy nem kínai, hanem török. És itt hátra is dőlhetünk, végre egy európai oldal, amely Romániában a Google store-ban lekörözte a Sheint és a Temut, és jelenleg a legtöbbször letöltött alkalmazássá vált. De mindez szemfényvesztés, gazdasági trükk. A Trendyol Törökország egyik legnagyobb e-kereskedelmi platformja, amely elsősorban divatcikkek széles választékát kínálja. 2010-es alapítása óta hatalmas növekedést ért el, és ma már Törökország első „decacorn”-ja, vagyis olyan vállalat, amely értéke meghaladja a 10 milliárd dollárt. A Trendyol több mint 30 millió vásárlót szolgál ki.

A Trendyol különböző üzleti szegmenseket is működtet: a Trendyol Tech a cég kutatási és fejlesztési részlege, amely a mesterséges intelligenciával és a nagy adatelemzéssel foglalkozik, míg a Trendyol Express a logisztikai hálózatot kezeli. Ezen kívül a Dolap egy használt termékekkel foglalkozó piactér, amely lehetőséget ad a másodkézből származó árucikkek vásárlására. A platform nemzetközi terjeszkedést is folytat, és termékeit több mint 27 európai országba szállítja.

A török, amely …kínai

És most tessék megkapaszkodni jó erősen: a kínai Alibaba cég 2018-ban 750 millió dollár értékben vásárolt részesedést a Trendyolban. Ezzel a lépéssel az Alibaba a Trendyol legnagyobb részvényesévé vált, és a befektetést a vállalat technológiai és logisztikai fejlesztésére fordították. A Trendyol azóta jelentős növekedést mutatott, és 2021-re az Alibaba újabb 350 millió dollárt fektetett a cégbe, ezzel a részesedését 86,5 százalékra növelve​.

Tehát egy újabb kínai vállalkozás hódította magához az európai, ezzel együtt a romániai vásárlókat, csak most, mint egy trójai falóba, a kínaiak a török Trendyolba rejtőztek el. Akárhogy is csavarjuk, minden út (Rómába) Kínába vezet.

Miért NE!

Bár nem feltétlenül jogi kérdés, mégis fontos figyelembe venni, hogy a kínai e-kereskedők milyen hatással vannak a romániai munkahelyekre és adóbevételekre. Lehet, hogy Kínából bagóért kapunk egy-egy ruhadarabot, miközben megfeledkezünk arról, hogy csak egy helyi vállalkozás járul hozzá az ország gazdaságához, a háztartások fenntartásához.

A helyi futárcégek és nem hivatalos viszonteladók által generált üzleteken kívül a kínaiak semmilyen módon nem járulnak hozzá a helyi gazdaság növekedéséhez. Egyiküknek sincs hivatalos helyi irodája vagy gyára, és mivel elkerülik az import vámokat, a piaci ár alatt értékesítenek, e-kereskedők lévén nem alkalmaznak helyi munkaerőt, így semmilyen formában nem szolgálják a helyi gazdaságot. Mi több bedöntik a helyi kisvállalkozókat.

Így legközelebb, amikor az ujjunk a Shein, a Temu, vagy a Trendyol alkalmazások felé téved a telefonon, ezeknek az információknak a tudatában rendeljünk tőlük, olcsó, de kétes minőségű terméket.