Lejárt a szüret, forr a bor

Egy hónappal korábban került sor idén a szüretre, a két és fél hónapos kánikulának többek között ez lett az eredménye. A szőlőszemek nem nőttek meg akkorára, mint máskor, de ettől függetlenül nagyon édes lett a gyümölcs és legalább annyi lett, mint tavaly.

Nincs okunk a panaszra, bevallom, sokkal rosszabbra számítottunk. A hagyományokhoz híven a szomszédok segítségével sikerült hamar lebonyolítani a szüretet, ahonnan nem hiányzott a kalács, pálinka és a jókedv, mint ahogyan a szorgos kezek sem. Idén apját kineveztük az álló szőlő felelősének, igazából egyikünk sem szereti válogatni, ellenőrizni, hogy melyik gerezd ép és alkalmas a megtartásra, ezért konszenzusos alapon megállapodtunk, hogy édesapám kizárólag arra összpontosít, a többiek pedig szedjük a bornak valót.

Ebéd után, ami ezúttal nem töltött káposzta, hanem pörkölt volt krumplipürével, savanyú uborkával és paprikás káposztával, elkezdődött a szőlő lehordása a kertből, majd beindult a darálás.

Késő estére meg is voltunk ezzel a fázissal, másnapra maradt a préselés, minek utána a must bekerült a hordókba és elkezdődött a nedű fövési folyamata. Tekintettel a melegre, nagyon hamar beindult a folyamat és sokkal intenzívebb volt mint máskor, szabály szerint folyt ki az edényekből, ezért ki kellett venni ezekből, különben a folyamat lezárulásáig, legalább egyharmada elveszett volna. Pár nap után csendesedett a forrás, már csak várni kell, hogy teljesen lezáruljon. Fontos megjegyezni, hogy külön készül nálunk a fehér és külön a vörös bor, a fekete szőlőt majdnem két hétre rá szüreteltük, ezt a fajtát szerencsére nem szeretik a madarak, így meghagyták nekünk.

Eközben elkezdődött a diószüret is, rengeteget sikerült összegyűjteni, ami kimondhatatlanul passzol például egy gerezd szőlővel és pár szelet sajttal. Jobb uzsonnát nem is képzelhet el az ember! A dió felkerült a pajta hijára, ahogy ezt nálunk mondják. Majd a szomorkás, szürke őszi délutánokon sort kerítünk a diótörésre. Kell a dió a karácsonyi és húsvéti bejglibe, de olyankor is jól fog, amikor a szomszédasszonytól diós kiflit rendelek. Ami a gyümölcsöket illeti, nálunk lejárt a teljes betakarítás.

A kertben most kezdenek magukhoz térni a szárazságtól megviselt paprikák és paszulytövek, ha nem áll be egy nagy hideg, még lesz belőlük valami… A kinti paradicsomtöveken már csak zöld paradicsomot fogunk betakarítani, viszont a fóliában gyönyörű a paradicsom és a paprika. A négy frissen ültetett uborkatő viszont nem vált be. Egy kis részt előkészítettem, hogy salátát vessek, de be kell jussak egy szaküzletbe, hogy jégsaláta magot vegyek. A fóliára új, kemény ajtót készített apja, tehát még egy darabig biztosan lesz itt élet és lesz hazai zöldség.