Az élet szép: nem túl hosszú, de széles

Nem elég, hogy este nyolckor sötét van, hanem még reggel hétkor is. Olyan érzésem van, mintha egy fél napot ellopna valaki az életünkből. Nem elég, hogy romlik a látásom, már villanyfény mellett is alig látok.

Nightbreaker 200-as izzó megy a fényszóróba, persze így is gyengus, de ha veteránmajom kellett a fenekem alá, akkor teljen a biobanánra is, meg kétszázas izzóra és benzinre is! És ez még csak a kezdet! Mi lesz itt egy-két hónap múlva? Ötkor sötét lesz? Az a gólya miért itt tett le és miért nem valami Szejseli-seszáma szigetre, ahol örök nyár van, mindig süt a nap, és fűszoknyás lányok hozzák a száraz, fehér fröccsöket? Álmodik a gyomor…

Kisütött a Nap, 21 fok van, van friss alma és szőlő, lágy kenyeret is vehetnék, ha akarnék. Látok és vidámnak látszom, sőt az is vagyok! Az élet szép itt a Kárpát-medencében. Nem túl hosszú, viszont elég jó széles, mint ahogy az egyszeri első tiszt is mondta a kapitánynak, aki keresztbe tette le a gépet a kifutón.

A lemenő napnak is van ereje… A vénasszonyok nyara is nyár. Egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de a mienk. S ha jön a közelítő tél, bár csak egy nap legyen mínusz 20 fok és hó! S ha nem, legyen locspocs. Barátaim! Ne zúgolódjunk a megváltozhatatlan dolgok végett! Örüljünk annak, amink van! Hála és béke!