Bemutató:
Marosvásárhely legrégebbi monumentális épülete több mint egy fél évezrede tekint le a Várdombról a Székelyföld legnagyobb városára. A templom építésének kezdete a 13. századig nyúlik vissza, amikor még városunk neve Székelyvásárhely, latinosan Novum Forum Siculorum volt. A város mai nevét, Marosvásárhely, szabad királyi rangját és címerét 1616. április 29-én adta át Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a város főbírájának, Borsos Tamásnak.
A Vártemplom a ferencesek által Erdélyben épített legnagyobb templom. Ismereteink szerint Mátyás király halálának évében (1490) fejezték be építését. Arra az időre emlékeztet a gótikus szentély, a hajó hét gótikus formájú ablaka, valamint a déli kapu fölött látható freskó. Egyébként a templom méreteivel és arányaival monumentális és impozáns látványt nyújt. Mivel az északi falnál hiányoznak az ablakok és a külső támpillérek, ez arra enged következtetni, hogy a templom falához egykor kolostort építettek. Krónikások feljegyzése szerint 1556 augusztus 11-én távoztak a szerzetesek a kolostorból, és a következő évben, 1557 június 1-10 között Tordán tartott erdélyi országgyűlés kimondta az üresen maradt kolostor iskolává alakítását.
A szentély északi oldalához csatolt épületrészben, az úgynevezett gótikus teremben működött 1557-1602 között a marosvásárhelyi schola particula, a református kollégium elődje (erre emlékeztet a gótikus terem ajtaja fölötti emléktábla).
Az erdélyi és az összmagyar reformáció történetében fontos volt ez a templom, mivel 1559. november 1-én itt tartott zsinaton fogadták el a Kálvin szerinti úrvacsorai tanítást, és ennek alapján itt fogalmazták meg az első magyar nyelvű református hitvallást. 1571. január 6-14 között itt tartott erdélyi országgyűlésen Erdély első fejedelme, János Zsigmond megerősítette a Tordán kimondott erdélyi türelmi rendeletet, a „recepta religiót”, amely a világon először foglalta írásba, hogy sem prédikátort, sem pedig igehallgatót hitéért ne háborgassanak. Ennek emlékére készült a gótikus teremben található tolerancia-asztal.
1601-ben Basta hadai a várost és a templomot is feldúlták; akkor pusztultak el a színes üvegablakok, amelyekről a város krónikása, Nagy Szabó Ferenc azt írta, hogy valóban ékes templom vala; igen szép ablakai, hogy annak mássa egyik városban is Erdélyben nincsen, sem lészen, sem volt”.
Közel egy évszázadig állt fedetlenül, összedúltan a templom hajója. A megrongált templomrészt Teleki Mihály kancellár hozatta rendbe, és a hajó akkor kazettás mennyezetet kapott. A szószék melletti két tábla az akkori kazettás mennyezetből maradt meg. De egy évszázad múlva azt a kazettás mennyezetet kicserélték a ma is meglévő és látható boltozattal, amelyet Anton Türk építőmester készített.
A Vártemplom mai bútorzatát a 19. század közepén készítették helybéli asztalosok: a padokat 1835 – 1836 között, a díszített, barokkos úrasztalát 1841-ben. A Vártemplomban fennmaradt egyházunk egy érdekes, régi emléke: az éneklőszék, amely 1760-ban készült és korának egyik szép ritkasága.
A szentély, kolostor és kápolna együttes között erőteljesen emelkedik ki a 45 méter magas, négy fiatornyos vártemplomi torony. Szokás szerint zsindelyezett tetőzete volt a toronynak, amelyet 1885-ben bádoglemezzel cseréltek ki, a torony tetején lévő gömböt 1822-ben a híres székely ezermester, Bodor Péter javította ki.
A marosvásárhelyi Vártemplom mindeddig Erdély egyetlen olyan református temploma, ahol két orgona is működik. Ennek is külön története van. A szentélyben elhelyezett barokk orgonát 1789-ben a brassói Johannes Prause építette. Ezt a műemlék hangszert 2004 – 2005 között újították fel erdélyi mesterek: Hermann Binder, Papp Zoltán és Mihály Ferenc. Még a barokk orgona felújítása előtt a németországi Heidenoldendorf egy százéves orgonát ajánlott a templomnak, amelyet 2005-ben Molnár József, nagyváradi orgonaépítő épített fel a templom egyetlen karzatára.
Nevezetes eseményként tartjuk számon 1707 április 8-át, amikor Erdély utolsó fejedelme, II. Rákóczi Ferenc országgyűlést tartott ebben a templomban. A gótikusteremben látható három faragott szék ennek a fontos eseménynek állít emléket. A tolerancia-asztalát és a Rákóczi-széket Bandi Dezső és Miholcsa József faragták.
A Vártemplom az idők során számos jelentős történelmi, kulturális és egyházi esemény színhelye volt: 37 országgyűlést tartottak falai között, évtizedek óta itt kerül sor a szentháromság vasárnapi kórustalálkozóra, külföldi és belföldi énekkarok énekeltek itt.
Erdély 45 református püspöke közül hét volt egykor vártemplomi lelkipásztor, köztük Göcsi Máté, Antal János, gyülekezetünk lelkipásztora volt Tolnai Lajos író; itt volt presbiter bágyi Török János, az egyik székely vértanú, és főgondnok volt Bernády György, a város híres polgármestere.