Vukics Marosvásárhelyen: „Ott van háború, ahol az USA akarja”

Az Egyesült Államok elnöke a mai napig nem tudta megmondani, mi Amerika célja az ukrán–orosz háborúba való beavatkozással – jelentette ki Marosvásárhelyen tartott előadásában Vukics Ferenc alezredes. A katonai szakértő szerint kívülről csak az látszik, hogy fölöslegesen halnak meg ártatlan emberek.

Eddig több mint félmillió áldozatot követelt az orosz–ukrán háború, míg a Románia és Magyarország szomszédságában fekvő, több mint 40 millió fős ország lakossága két és fél év alatt 16-17 millióra zsugorodott. Ennél is szomorúbb, hogy a háborút támogató Joe Biden amerikai elnök a mai napig nem adott választ arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államoknak mi a célja a fegyveres konfliktus támogatásával. Minderről Vukics Ferenc katonai szakértő beszélt csütörtökön este a Minta és a Regeneráció Egyesület szervezésében zajló Új világrend hajnalán című előadás-sorozat keretében.

Nem csak a holtak számítanak áldozatnak

A rendkívül gazdag tapasztalattal rendelkező 51 éves anyaországi alezredes elmondta, nemcsak azok számítanak áldozatnak, akik nem térnek haza a frontról. Emlékeztetett az USA egy másik sokat bírált háborújára, a vietnámira, amelyben valamivel több mint 50 ezer amerikai katona vesztette életét. Megdöbbentő, de valós adat: a hazatérők közül ennél sokkal többen, mintegy 150 ezren lettek utólag öngyilkosok. Vukics szinte lépésről lépésre elmagyarázta, mi történik azzal a szerencsésnek látszó bakával, aki átvészeli a háborút. Előbb csak a térde, majd a keze remeg, orrában érzi a mellette lelőtt társa vér-, illetve hússzagát – de azt egy életen át. Rémálmai és dühkirohanásai vannak, képtelen onnan folytatni az életét, ahol besorolás előtt abbahagyta. Alkoholba, gyógyszerbe és drogokba folytja idegfeszültségét, és megkeseríti mások életét. Rendkívül agresszív és kártékony, még a szeretteivel is. Rossz esetben ártatlan személyek életét oltja ki, végül a magáét is.

A Lélekben rendben címet viselő beszélgetés másik résztvevője, Nagy László, nyugalmazott unitárius esperes is megfogalmazta legfőbb dilemmáját a katonai konfliktusokkal kapcsolatban. Kifejtette, a maga 65 évével abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudta meg, mit jelent a háború. „Soha nem értettem, miért vannak a háborúk, a gyűlölködés, a hatalomvágy. Utóbbiért meg miért képes ember embert ölni?” – tette fel a költői kérdést. A felvetés nem csak az orosz–ukrán összetűzés miatt aktuális; a Földön jelenleg csaknem ötven katonai konfliktus zajlik.

Hősök és szájhősök

A magyarországi geopolitikus arról a felmérésről is beszélt, amely a háború támogatottságáról szól. Kiderült, hogy azok az anyaországiak, akiknek annak idején kötelező volt a sorkatonaság, békepártiak, de szükség esetén hajlandók volnának megvédeni a hazájukat. Ezzel szemben a fiatalabbak többsége, akiket már nem soroztak be, a háború folytatására szavazna. Ugyanakkor ez az a réteg, amely veszély esetén nem lenne hajlandó fegyvert fogni, és megvédeni az országot. Vukics szerint ezek azok, akik nem értik, Magyarországon miért nincs ugyanolyan magas életszínvonal, mint például Luxemburgban. „Azért, mert az utóbbi 120 évben ezt az országot csaknem hatszor fosztották ki – adta meg a választ a katonatiszt. – Az idők során úgy mentünk be bizonyos fegyveres konfliktusokba, hogy azt sem tudtuk, azok kiről és miről szólnak. A második világháborúban a németek fosztogattak, az oroszok szintén, az amerikaiak meg bombáztak. A mai napig nem tudjuk, ki lőtte szét Kassát. Mire a visszatérő hadifoglyok újrateremtették az életet, jöttek a kommunisták, és mindent elkoboztak. Ennél is súlyosabb, hogy az iskolában a gyermekeket arra tanították, hogy szüleik horthysta háborús bűnösök. Szegények meg el is hitték.”

Az USA és a háborúk

Az Egyesült Államok szerepéről szólva, Vukics Ferenc kijelentette, hogy „a világon ott van háború, ahol Amerika akarja”. A nagyhatalom egyébként jelentős krízisben van: az egypólusú világrendnek, amelyben az USA-nak voltak szoros-, kényszer és rákényszerített szövetségesei, vége. Amerika mégsem tudja feldolgozni, hogy a 2000-es évek elejétől fokozatosan elveszítette az addigi hegemóniáját. „Képtelen elfogadni, hogy nem folytathatja a diktatúrát, ideje diplomáciai úton viszonyulni a kisebb, de egyre komolyabb erőt képviselő államokhoz” – hangsúlyozta Vukics.