Égi vándorútra indult Csifó János magnója

A Marosvásárhelyi Rádió nyugalmazott szerkesztője életének 89. évében elhunyt. Csifó Jánost, aki nekem János bácsiként él most már örökké az emlékezetemben, az 1990-es évek elején, kezdő, lelkes diákriporter koromban ismertem meg. Abban a világban, amikor ollóval vágtuk a magnószalagot, azaz vágták a “nagy öregek”, hiszen mi zöldfülű kezdők csak csodálattal bámultunk, honnan is tudják, hogy hol kell elvágni, hiszen akkor nem volt “undo”. Azaz nem egy egérkattintásnyi volt az ára, ha rossz helyen csattant az olló. De ő mindig tudta hol kell vgáni: biztos kézzel, aggyal szerkesztette a rádiós interjúkat, és dobta a papírkosárba a szalagdarabokat.

“Gyere leányka, hallgasd meg ezt! “ – cseng vissza fülemben még most is bő három évtizeddel ezelőtti hangja, amely azóta is gyakran hallható a Marosvásárhelyi Rádió Aranyszalagtár című műsorában. Mert értéket alkotott, amelyet ma is jó hallgatni. És közben mindenkihez volt egy vicces, vidám szava. Szerette az életet, és szerintem az élet is szerette őt. Isten veled János bácsi!

Csifó János újságíró, szerkesztő 1935. január 31-én született Medgyesen. A kolozsvári BBTE-n diplomázott, egyetemistaként a Kolozsvári Rádió diákszerkesztője, külső munkatársa volt. 1961-től – négy éves kényszerszünettel – nyugdíjazásáig (1998) a Marosvásárhelyi Rádió riportere, szerkesztője, rádiójátékok, meseadaptációk, ankétok összeállítója, a Megy a magnó…portréműsorok készítője volt. Hangját őrzi a Marosvásárhelyi Rádió archívuma, rádiós munkáját 2008-ban a MÚRE Nívó-díjjal ismerte el. Nyugodjon békében!