Ha vasárnap, akkor ócskapiac

Ha vásárhelyi vagy, szinte kötelező vasárnapi program az ócskapiac, vagy ószer – ahogy egyesek nevezik még ma is, azt az immár, legalábbis az én emlékezetem szerint, harmadik helyszínre is átköltöztetett bolhapiacot, ahol minden van, mi szem-szájnak ingere. Sőt, még az is, amit talán el sem tudunk képzelni.

Valamikor gyermekkoromban a Maros túloldalára jártunk “ócskázni”, de ugye hol vannak már azok a bizonyos régi szép idők, amikor a nagyszoknyás asszonyságok harsányan üvöltötték, bele a levegőbe, hogy “antibébiiii, posztinooor”? Nos, akkor susogós tréninget, Puma cipőt és farmert kerestünk, és hát kincs volt egy hét- vagy inkább kilenc dallamot is lejátszani tudó kínai kvarcóra… Aztán jópár évig a Liget szomszédságába jártunk kincset turkálni, mert az egyre hatalmasabbra dagadó cipő-és ruhahalomokban igazi márkás darabok is mebgbújtak pár lejért – ha volt hozzá elég türelem. Persze az igazi törzsócskázók már a kipakoláskor ott vannak, mert állítólag akkor lehet igazán jó dolgokat találni. Mások szerint dél fele jobbak az árak, mert akkor sok az akció…

Nos, egy ideje a Dózsa György utca végében levő bevásárlóközpont parkolójába költözött a piac. Állították, szép, nagy, civilizált lesz és mindenkinek jobb lesz ez így. Tény, hogy a magánkézbe került ószer-hely nekem személyesen nem igazán szimpatikus… Valahogy nem az igazi, bár biztosan velem van a baj. Ember van bőven, árus is. Virágzik a biznisz, mindent is lehet kapni. Igaz, az eladók panaszkodnak, hogy magas a bér, keveset árulnak. Persze a kicsik… Aki nagyban csinálja, annak biztosan megéri…

Sokaknak ez a vasárnap délelőtt messze nem csak a vásárlásról szól. Pezsgő szociális élet zajlik a piacon kora reggeltől.

És van olyan is, bármennyire is hihetetlennek tűnik, aki kimondottan a miccs miatt látogat ki az ószerre. A messzire gomolygó füst szaga hozzátartozik az igazi ócskapiac-hangulathoz.

És újdonság is van: aki mégsem miccset enne, azt terített asztal hivogatja a kitálalt napi menü-kínálattal:

Igaz, olyan igazi, régi ószerest, aki a saját dolgait árulja, már egyre kevesebbet látni.

Viszont a cipő-és ruhahegyek között nem csak a nők töltenek el órákat.

És a legújabb élményem az volt, hogy már zöldésget és krumplit is árulnak az ócskapiac bejáratánál. A pityókát egyenesen Kovászna megyéből hozták.

Itt mindennek ára van: cipő 5 lejért és 250 lejért is van. Ruha, edény, szintén. Ingyen csak könyvet adnak…

És a legifjabb generáció is hamar beletanul a bizniszbe: gyakran a ruhahegyek tetejéről kiáltja a legényke, hogy akcióóóó, csak most, csak itt! Aztán dél fele van aki belefárad…

És természetesen új seprű jól seper, van itt az is, akárcsak papírtörlő, wc-papír, amiért pár éve még ölni tudtak volna az emberek a nagy bezártság idején, amikor – ma sem értem miért – de tonnaszámra hordták haza a boltból. Itt persze az is olcsóbb.