Tomcsa-zanza

„Örököltél, csirkefogó!… Aki ilyen gyermekdeden és nyugodtan tud ülni, az vagy hülye, vagy örökölt.”

„Öregem,  megtaláltam az egyéni boldogság titkát, a lehetőségek nyitját, az érvényesülés biztos útját.”

„Éspedig?”

„Függetlenítettem magamat a nőktől!”

„Látom, hogy mégsem örököltél.”

„Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy mégis hülye vagyok…”

„Hiszen, ha megmagyarázod…”

„Oly egyszerű az egész. Csak semmi nagy szavak. Nézd, én rövid, de kérlelhetetlen nyomozás után rájöttem, hogy mindennek a nők az okai. Jól van, jól van, tudom, hogy ez nem eredeti megállapítás, ezt minden olyan férfi megállapította, aki aztán öt perc múlva felakasztotta magát egy nőért. De én könyörtelenül lelepleztem, hogy a nő rengeteg időnket, érzéseink legjavát, elhatározó képességünk zömét, értékes erőinket, éjszakánk nyugalmát, ítélőképességünket, függetlenségünket és – last not least – pénzünket rabolja el.  Ha mindazt a pénzt, energia-, érzés- és akarattömeget, amit eddig a nők vontak el, valami más cél, elhatározás és irány szolgálatában használom fel, egész könnyen lehetek éppen az, ami akarok: hegedű-virtuóz, golfbajnok; vagy diktátor, hogy a nehezebbjéről – mondjuk, bank-könyvelőségről –,  ne is beszéljünk.  Amióta nem járok találkákra, az erre elfecsérelt időt arra használom fel, hogy a kínai nyelvben gyakorolom magamat. És már ott tartok, hogy meg tudnék fogalmazni egy szolidabb hadüzenetet. Ez csak egy példa, hogy milyen lehetőséget rabolnak el tőlünk a nők. Már éppen ideje volt, hogy megindítsam a függetlenségi harcot, és az örök, ravasz, ádáz ellenséget…”

„Aztán, mondd csak…”

„Mit, kérlek?”

„Mikor lesz a lakodalom?… Halló, kérdeztem valamit… Azt kérdeztem: mikor lesz a lakodalom?!…”

„Háát…Úgy gondoltuk… Hogy ha minden jól megy, úgy a késő ősszel.”

„Vigasztalódást, barátom… Ne lógasd az orrod… Elvégre, tényleg, mindenki nem lehet örökös…”

(Forrás: Brassói Lapok, 1937)