Macsekek, Szőrmókok, Cicók világnapja

Augusztus 8. a macskák világnapja. Természetesen annak, aki macskát tart, minden nap macskanapja, vagyis macskás napja van.

Macskát csak az vállaljon, aki elfogadja, hogy a kis, idővel nagyra nőtt szőrmók mindenhol ott van. Ott is, ahol nem lenne szabad, ahol a nem macskatartók el sem képzelnék és azonnal a szívükhöz kapnának, ha látnák, hogy, a macska felmászott a…. ki-ki gondolja oda, hogy hová.

Amikor kijárási tilalmat vezettek be 2020-ban a covid ideje alatt, aki tehette, beszerzett egy kiskutyát, hogy kutyasétáltatás ürügyén napi rendszerességgel kijárhasson a ház elé legalább. Mi is tanakodtunk, hogy szerzünk egy édes négylábút, de aztán belegondoltunk, hogy kedvencünkkel folyton le kellene járnunk, a programunkat, nem csak a napit, de az egész évit ő határozná meg… le is mondtunk róla rögtön.

Viszont egy kiscica? – néztünk egymásra. Nem kell levinni sétálni, tiszta állat, napközben egyedül lehet hagyni a lakásban, nem eszik sokat, ha elutazunk, rá lehet bízni valamelyik családtagra, vagy szomszédra. És a Facebook jóvoltából egy ismeretlen ismerősnek az ismeretlen ismerősén keresztül egy vasárnap este cipősdobozban érkezett a kis fekete-fehér szőrmók. Egyből a család kedvence lett.

Elkezdődött egy új fejezet a lakásban: ablakot nagyra kitárni, csak akkor lehet, ha ő nincs a szobában, teraszra óvatosan kimenni, ha ő is jön, vigyázni, nehogy kiessen, kiugorjon. Elviselni, hogy ágyon, szekrényen, széken, fotelen, kádban, kagylóban, sőt még az asztalon is mászkál. Ha valamelyik szobanövény elnyeri tetszését, ízlését, akkor azt megrágja, megeszi. Szőrét hullatja. A játékaival nem játszik, viszont egy tejesdugóval, vagy egy szívószállal nagy harcot tud vívni, megtámadja, megfogja, tovább viszi, lesi, újból megtámadja. Hangosan rohangál, ugrál, feltúrja a szőnyegeket. A varró cérnát nem szabad elől hagyni, mert nem csak játszik vele, de meg is eszi! Az emberi ételt azonban nem szereti, kávéba, teába, levesbe nem eszik bele, még a nyers hús sem érdekli. Kivétel a fasírt, amit imád, és él-hal az olajbogyóért. Hajnali 5-kor képes addig hümmögni, finoman, halkan, de kitartóan, amíg felébreszt és a konyha irányába indulva jelzi, hogy gazdi éhes vagyok, addj ennem! Ha egész napos távollét után hazatérünk, sajátos nyávogással fejezi ki nemtetszését, hogy egész nap magára hagytuk. Aztán nem mozdul mellőlem, mindenhová követ, figyel, ha leülök, az ölömbe ül, vagy közvetlenül mellém, nekem támaszkodik, hozzám bújik. Nem lehet nem szeretni.

A macskák világnapján, de nem csak, éljenek a macskák és a macskagazdik!