Bölöni DomokosAz egyik korcsma ajtaján nagy plakát lógott.
— Gáztámadás esetére ide meneküljön! Dumping-sör, gázmentesen, poharanként négy lej.
A legjobban a munkanélküliek örültek a gázpróbának. Hosszú hónapok óta ez volt az első kereseti alkalom számukra. Valamennyien hullának jelentkeztek, mert meghallották, hogy huszonöt lej lesz a hullák napidíja.
Sajnos, ez csak kisebb gáztámadás lehetett, mert mindössze tíz hullára volt szükség. A kiválasztott tizeket az élők heves irigységgel bámulták. Az egyik, a hullasorozó hatósági közeg előtt intrikált:
— Nem igazság, hogy ezt a Kakas Jóskát választották hullának. Akinek ilyen szép pirospozsgás arca van, az nem lehet hulla. Itt vagyok én, tüdőbeteg is vagyok, sápadt is. Jobb hulla lennék, mint ő.
A nyomós és elfogadható érvek azonban nem használták. Kakas Jóskát az egyik politikai párt protezsálta hullának, mert Kakas Jóska hordta szét annak idején az illető párt választási plakátjait.
A többiek irigyen nézték, amint Kakas Jóska végigfekszik a kövezeten, és ragyogó színészi tehetséggel alakítja a hullát.
— Ez hulla? — fitymálta le egy idősebb munkanélküli villanyszerelő —, hiszen bőg róla az egészség. Látnák, hogy én milyen hulla lennék.
Kakas Jóska azonban vidáman és megmerevedve feküdt a kövezeten. A huszonöt lejre gondolt, amelyből este vidáman megvacsorázhat. Imponáló nyugalommal tűrte, hogy a mentőautó fölszedje, és beszállítsa a kórházba. Még ott sem akart kiszállni. Könyörögni kellett neki, hogy hagyja abba.
Élete legszebb napja volt ez Kakas Jóskának. Még nem volt vége a gáztámadásnak, amikor kiengedték a kórházból. A sarki rendőr rögtön le is igazoltatta, hogy mit keres az utcán, mikor még tart a támadás.
— Hulla vagyok — mondta büszkén Kakas Jóska —, hivatalos hulla.
A rendőr szó nélkül tisztelgett a hullának. Kakas Jóska gyerekei is tudták a nagy eseményt. A szomszédoknak eldicsekedték, hogy apuka hulla volt. Este a rongyos szalmazsákon izgatottan tárgyalták apuka díszes pozícióját. Kakas Jóska rájuk is szólt: „Gyerekek, aludjatok már, mert odavágok.“
Kakas Pista, a Jóska kisebbik fia, sírva megszólal:
— Apuka, Misi azt mondja, hogy ha majd újra gáztámadás lesz, akkor csak ő lesz a hulla. Ugye, ez nem igazság?
Kakas Jóska, hogy végre csend legyen már, igazságot tesz a gyerekek között.
— Mindnyájan hullák lesztek. Pista is, Misi is, Vera is, Gyuri is, anyuka is, meg apuka is…
A gyerekek megnyugodva aludtak el…
(Baradlai László, Brassói Lapok, 1934. június 29.)
