Lengyel ErikaArra jó a kertésznek a szabadság, hogy mielőtt útra kel mindent megkapáljon, kitakarítson a kertben, hogy aztán amire hazatér legyen aminek ismét nekilátnia, hiszen főként június végén, július elején minden erőre kap, nő, érlelődik, a termés mellett, természetesen a gaz is.
A szabadság is kissé rendhagyó volt számomra, sok év után először történt meg velem, hogy nem készítettem csak minimális számú fotót, kb. húszat a korábbi több százhoz képest. Kagylókat és szép, formás köveket sem gyűjtögettem, de még egyetlen egy könyvet sem sikerült kiolvasnom, pedig máskor három-négynek is a végére jártam, és töredelmesen bevallom, ezúttal az itthoni gazdaságra és állatokra sem gondoltam túl sokat. Tudtam, hogy itthon minden jó kezekben van, apja is néha kijárt, de az alapember a szomszédasszony volt, aki naponta ellátta a kutyát, megöntözte a fóliás növényeket. Ami azt illeti, az az érzésem, hogy itt valami csodaszert használhatott, mert mire hazaértem hatalmas, ízletes beért paradicsomok vártak.
Mivel esős időben érkeztem, ezért nem igazán tudtam terepszemlét tartani, de ma sikerült átvenni a birtokot, s bizony minden szépen alakul. Megérkezett a család is, így anyjával és apjával közösen gyűjtöttük be a meglepetés termést. A paradicsomok, amilyen nagyok pont olyan zamatosak, volt olyan is, amely túllépte a 80 dekát. Termett szépen uborka is, ami várja, hogy szedjem össze magam és tegyem el télire, de tudtunk szedni tölteni való paprikát is és lassan-lassan megnyithatjuk a csípős paprika szezont.
A vinetta gyönyörűen virágzik, lelki szemeimmel látom már, hogy készül majd belőle a reggelire való hagymásan kikavart krém. Mivel jól be volt ázva a föld, ezért szabad kézzel lehetett kiszedni murkot is, amiből vannak hatalmasak, de bizony vannak sovány példányok is. A hagyma is szépen alakul. Szó ami szó, ez volt az első nap az idén, amikor kizárólag saját termesztésű alapanyagból készült a zöldségsaláta, vagy ahogy nálunk mondják, a „vágott”, amire be kell vallanom töredelmesen, hogy nagyon büszke vagyok. De inkább hála, ami eltölt, mint büszkeség, hiszen a Fennvaló hozzájárulása nélkül, bizony hiábavaló volna az erőfeszítés.
Ezért is szoktam mondogatni, hogy gazdag ember vagyok: élnek a szüleim, akik támogatnak kezdeményezéseimben, de még az egyik nagymamám is hála Istennek, nagyon jó szomszédok közé vetett a sors, akik mindig ott vannak amikor szükség van rájuk. Öt esztendővel ezelőtt álmodni sem mertem volna a mostani állapotokról, de a szívem mélyén már akkor is ott volt, hogy a gyermekkori emlékeim környezete végigkísér majd és otthont nyújt számomra felnőtt koromra is.
Bár egy alapos megfázás kifogott rajtam, azért nagyon hamar talpra kell állnom, mert nagyon sok a betakarítani való a kertben. Az eső sokat segített, nő a zöld paszuly, a cukkini, a tök, ki kell szedjük a fokhagymát, különben úgy elbújik, hogy bottal üthetjük a nyomát, a paradicsomkötözés aranykorát éli, az uborkákat pedig sürgősen el kell tenni télire.
Most így első nekifutásra elég is lesz, hiszen még mindig valahol a parton vagyok gondolatban, a szép tiszta és meleg vízben nagyon jó társasággal és gyönyörű élményekkel fűszerezve. Holnaptól egy új nap lesz a visszazökkenés nehéz kihívásaival. De megéri!
