Lengyel ErikaMajális után az amatőr kertész is számba veszi, hogy milyen „házi” palántái vannak, eldönti, hogy nagyjából miből mennyi kellene és ezt követően kinyitja az antennákat, hogy honnan is szerezheti be az idei termés alapanyagát.
A fóliába vetettem elég korán uborkamagot, ezért sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű palántát megtermeszteni, amit ki is ültettünk egy szép napon. Ha a mennyiség szempontjából szinte tökéletes volt a tervezés, a kiültetés után azt hittem, hogy a minőség miatt kezdhetünk mindent elölről. Ugyanis az uborka palántáink testületileg kiájultak, szinte minden levél leszáradt a tövekről. Ennek ellenére nem adtam fel, néhány napig reggel, este öntöztem a maradványokat, mindaddig, amíg megjelentek az új levelek és már az első virágok is. Végül mind megmaradtak és ráadásul kikelt még az a néhány földbe vetett uborkamag is. A melegházban is hagytunk biztonságból négy tövet, hogy ha valami történik kint a kertben, valamennyi uborkánk legyen az idén is.
Következett ezután a paradicsom, paprika és hagyma palánták elültetése, nekem is volt gogos- és almapaprika palántám, de szépen kikelt az ökörszív elnevezésű paradicsommag is. A legtöbbet közülük kiültettük, de vásároltam is a harasztkeréki virágkertészetből óriásparadicsomot, háromféle csípőst, tölteni való és kápiapaprika palántát. Azt szeretem a májusi ültetésben a leginkább, hogy elkezdődik egy adok-kapok tevékenység, a szomszédok, akik erre a célra készítenek melegágyat szoktak adni a palántáikból, ezért többféle szín, faj fordul majd elő a kertben. Én is kaptam palántákat négy szomszédasszonytól is, például hagyományos, sárga vagy koktélparadicsom és hagyma palántákat, de ugyanígy sikerült néhány tő káposztát, karfiolt, vinettát, csombordot és bazsalikomot is betelepíteni. A saját palántáknak egy része még megvan, arra az esetre, ha netán valamelyik kiültetett növény kiszáradna, vagy valami kirágná.
A piacról még vettünk néhány brüsszelikáposzta tövet, nagyon jó íze van a levesekben, csorbákban és a zeller is egyenesen a piacról költözött kertünkbe.
Néhány szót ejtenék az ültetési „technikánkról”, az iszapolásról, ezt szoktuk alkalmazni minden palánta, de a gyümölcsfák ültetésénél, mondhatni szinte 100 százalékos hatékonysággal. A módszer szerint kapával vágunk egy elég nagy lyukat a földbe, majd minden ilyen lyukba körülbelül egy liter vizet öntünk és csak ezután helyezzük be a palántákat úgy, hogy a száruk nagyrésze is bekerüljön a földbe, majd jól megnyomkodjuk a földet a tő körül. Az így elültetett növényeket nem kell locsolni legalább egy napot, a nagy melegben sem száradnak ki, mert azzal a liter vízzel biztosítottuk a megfelelő nedvességet minden egyes tőnek. Elég mocskosan kerülünk ki egy-egy ilyen bevetés után, de mindenképpen megéri, sok bosszúságot spórolunk meg így.
A következő két hét az öntözésről szól, biztosítani kell a megfelelő nedvességet a palántáknak, amíg sikerül elhelyezkedniük a talajban. Egyesek az esti, mások a kora reggeli locsolásra esküsznek, én akkor locsolok, amikor éppen időm van, arra azonban odafigyelek, hogy másfél nap ne teljen el anélkül, hogy az ültetvény ne legyen megöntözve. Nyilván, ha esős idő van, akkor megúszok egy-két locsolást, különben ez számomra kitüntetett figyelmet élvez. Mivel még nincs öntözőberendezésem, és a derékfájás sem segít ebben a tevékenységben, ezért van egy méternyi hosszú műanyag lyukas csövem, mint régen a bermáncsövek, amire ráhelyezek egy tölcsért és edényből a tölcséren keresztül próbálom öntözni állott vízzel közvetlenül a növény tövét. Ez azért fontos, mert nem nedvesítem be a leveleket, elkerülve ezáltal különféle betegségek kibontakozását. Nem mondom, hogy éppen 21. századi technológia, de egyelőre nálam bevált, és alkalmazom.
Közben lett egy nemkívánt kerti lakónk is, egy vakond, amely egy nap alatt akár tíz túrást is kieszközöl. Egyelőre nem nagy a baj, de ha sokáig provokál, biztosan találunk rá egy módot, hogy ellásuk a baját.
