Szolgálati lakás és emlék  

 Szolgálati lakásokkal, valamint a fiatalon elhunyt Ráduly Levente és Szalma Ildikó orvosházaspár emlékhelyével gazdagodott a mindössze ötven lelket számláló Nagymedesér.

Az itthon maradást, illetve a hazatérést ösztönző megvalósítással, két szolgálati lakással gyarapította a dombok közt eldugott Nyikó menti kis falvat a Studium–Prospero Alapítvány. A nagymedeséri 1,3 millió lejes beruházás nem jöhetett volna létre magyar állami támogatás, illetve dr. Rosinger Márta nagylelkű adománya nélkül. Székelykeresztúr egykori belgyógyásza, aki négy évtizeden keresztül gyógyította a városka és a környék lakóit, családi örökségéből adott át egy egyhektáros területet – méghozzá a falu legszebb részében. A pazar kilátást biztosító gyümölcsösben megépült ikerházba legalább egy orvost, fogorvost, gyógyszerészt vagy művészt és családját várják; amennyiben nem foglalja el senki a másik lakást, az kulcsosházként fog működni a természetben és a csendben pihenni vágyó orvosok és művészek számára. Az épület hatalmas tetőtere ifjúsági szálláshelyként használható.

Nem csupán falakat, közösséget építenek

A táj szépsége az átadáson jelen lévő Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárát is lenyűgözte. Mint félig viccesen, félig komolyan megjegyezte, reggelente ő is szívesen kortyolgatná ilyen környezetben a kávéját. Az anyaországi politikus hangsúlyozni kívánta, hogy az újabb szolgálati lakások megépítésével az erdélyi magyarság nem csupán két lakással gyarapodott. Mint mondta, a folytonos építkezés a nemzeti összetartozást erősíti. Szintén a közösségépítés fontosságát emelte ki Kelemen Hunor is. Az RMDSZ elnöke szerint azért tudtunk megmaradni, mert minden változás ellenére, egymásért felelősséget érezve, közösségként gondolkodtunk és cselekedtünk.

Beszédében dr. Vass Levente köszönetet mondott a támogatóknak, és abbeli reményét fejtette ki, hogy az újabb szolgálati lakás az értelmiségiek itthon maradását és a távozottak hazatérését segíti. „E házak építésénél tapasztalt lelkesedés barátaink és munkatársaink részéről, a telek adományozójának szándéka, hogy e gyönyörű táj látványának emlékével erősítse a fiatalok itthon maradásának döntését, mind-mind azt mondják, hogy érdemes dolgozni a közért, hogy vannak tartalékaink, hogy képesek vagyunk itt Erdélyben, Kárpát-medencei, európai magyar jövőt építeni” – fogalmazott a Studium–Prospero ügyvezető elnöke.

A templomban, majd a szalagvágás előtt felszólalók többsége nyomatékosítani kívánta: annak dacára, hogy a valamikori hatszáz fős Nagymedesér ötven lakosú, majdhogynem kihalt falvacskára zsugorodott, a településnek van jövője. „Ehhez viszont Nagymedeséren, a Nyikó mentén, Székelyföldön nekünk nem laknunk, hanem élnünk kell!” – hívta fel a figyelmet Csáki Levente, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör esperese.

Emlék a fiatalon elhunyt orvosházaspárnak

Nemes gesztusával Rosinger doktornő a mindössze 34, illetve 32 évesen autóbalesetben elhunyt egyetlen fiának és menyének, Ráduly Leventének és Szalma Ildikónak szándékozott emléket állítani. Vass Levente kisebb tárlatot rendezett be egykori diák-, majd RMDSZ-vezető társai tiszteletére. Az első lakás nappalijában berámázott képekről mosolygott az ifjú pár, az ablakpárkányon ott sorakoztak az általuk szerkesztett diáklapok, a bélyegzőjük, az RMDSZ-, majd MPP-tagságkönyvük, jegyzeteik, névjegykártyáik. „A Ferenczi-őseim éltek a faluban, sírjaik itt vannak az új épület mögött. Mi már Székelykeresztúron laktunk, csak nyaralni jártunk ki Leventével. Nagyon szerette ezt a helyet, mindig nagy örömmel jött…” – idézte fel portálunknak a vissza nem térő emlékeket a lelkében 2008 óta gyászt hordó idős édesanya.