Még az áprilisban Gyulán tett látogatásom adósságát törlesztem ezzel a beszámolóval, hiszen a Vásárhely.ma újságírójaként ingyen, illetve azzal a feltétellel látogathattam meg a Vármúzeumot és az Erkel Ferenc Emlékházat, ha az ott szerzett élményeimről beszámolok, esetleg másnak is meghozom a kedvét, hogy oda ellátogasson.
Vissza 600 évvel az időbe
A Vármúzeum az egyik olyan látnivaló Gyulán, amit nem szabad kihagynia annak aki ott jár. Az első alkalommal 1405-ben említett vár azok a közé a kevés kelet-európai téglavárak közé tartozik, amelyek épen maradtak az évszázadok során.
A várfalakon belüli termeket, összekötő folyósókat úgy rendezték be, hogy azok a korabeli, az 500-600 évvel ezelőtti hangulatot sugározzák. Hálószoba, tárgyaló, ahol a vár éppen aktuális ura a követeket fogadta, fegyvertár, vagy a várbörtön is a kínzókamráival maradandó élményt nyújt.
A vár 1566-ban került török fennhatóság alá, miután védői feladták a küzdelmet, hiszen alig kétezren 63 napig álltak ellen a 30 ezres török seregnek, de már sem elegendő élelmük, sem vizük nem maradt. A külső várfalak lerombolása után a belső falak épen maradtak, a hosszú küzdelem után a védők kivonultak a falak közül, azzal az előzetes megegyezéssel, hogy bántatlanul hagyják őket távozni. „Természetesen” ezt az ígéretüket a törökök nem tartották be – magyarázta az idegenvezetőnk.
Miután 129 évig török uralom alatt volt, a Harruckern családhoz jutott a terület, amelyet gazdasági célokra használtak, pálinka- és sörfőzőt, valamint cselédlakásokat rendeztek be. A sikertelen kuruc ostrom után, 1705-ben a katonai jelentősége megszűnt, bár 1849-ben még egyszer visszakerült a történelem sodrásába, ott szállásolták el ugyanis a fogoly Damjanich János és Lahner György tábornokokat.
A vár régészeti feltárása és rekonstrukciója az 1950-es években kezdődött el, 1962-ben nyílt meg a múzeum, 1964 óta működik benne színház. Nem csupán egy kiállítótér, ahol a régmúlt idők tárgyi emlékeit tekinthetik meg a látogatók, de egy interaktív, élő intézmény, ahol működnek a különböző műhelyek, rendszeresen tartanak bemutatókat, foglalkozásokat, például nagy népszerűségnek örvend a pékség, ahol finom kenyeret sütnek, sok érdeklődőt vonz a kovács-, ahogy a fazekas műhely is.
A földszinten és az alagsorban kaptak helyet a közékort idéző börtöncellák és a különféle kínzóeszközök. Mindaz, amit a történelemórákon tanultunk a kivégzésekről és azok módszereiről, az most könnyen felidézhető a látottak alapján. Talán érthető, hogy kevés időt töltöttem ott, fotón sem volt kedvem megörökíteni a látottakat. Viszont érdekes volt a sólyombemutató, ahol történelmi viseletbe öltözve röptették a vadász madarat, amely pontosan tudta, hová szálljon le, vagy mikor induljon elkapni a zsákmányt, ami ez alkalommal egy-egy darab nyers hús volt.
Az interaktív fegyverbemutató, a solymászbemutató, az 1566-os ostromok képmutogatója, a gyertyafényes tárlatvezetés, a régi idők büntetéseinek ismertetése, az idegenvezetés még vonzóbbá, érdekesebbé teszi a szépen karbantartott várat, ahová családok, kisgyerekesek, fiatalok és felnőttek egyaránt szívesen látogatnak. A beléptidíjak a látogatók életkorához viszonyulnak, különbözően változnak, hogy mindenki megfizethesse az élményt, ami a falakon belül várja.
A Himnusz zeneszerzőjének személyes tárgyai
Erkel Ferenc, a Himnusz zenéjének szerzője Gyulán, pontosabban Németgyulán született 1810. november 7-én. Szülőháza most emlékházként látogatható. Apja tanító volt, a kor szokása szerint a tanítói lakás és az iskola egy épületben kapott helyet.
Emléktáblát először 1893-ban helyeztek a ház homlokzatára, amit aztán 1910-ben lecseréltek. A ház térre néző szárnya az iskola, az utcai frontja a tanítói lakás. Ott van az emlékház üveges bejárata is, ahonnan végigjártuk a szobákat és az udvart.
Az ismertető szerint a tanítói lakást 1795-ben építették fel. 1821-ben egy újabb tanterem került az ekkor megnagyobbított régi mellé. Az iskolai rész 1829-1830 telén megrongálódott, s részben össze is dőlt. A klasszicista stílusú házat mai formájában ezt követően Nuszbek Mihály építette meg 1830 végére. Az Erkel család 1808. és 1841. között lakta.
Az állandó kiállítás jóvoltából megtekinthettük Erkel szülőházának valamennyi helyiségét, a konyhától kezdve a nappalit, dolgozószobát, hálószobát és végül az iskola részét is. A kiállítás Erkel Ferenc életét és munkásságát ismerteti, ugyanakkor tárgyi emlékeket, a zeneszerzőhöz és családjához kapcsolódó relikviákat is bemutat: a pipáját, a dohányzacskóját, sétabotját, mandzsetta gombjait, tintatartóját, papírvágó kését, karmesteri pálcáját, valamint az utazásai során használt néma zongoráját, íróasztalát, gyertyatartóját, a feleségének nászajándékba adományozott bambusz asztalkáját. Láthatók a kitüntetésekként kapott serlegei és egyéb dísztárgyai is.
A kiállításhoz kapcsolódik egy udvari kiállítótér is, az „Erkel-promenád” melynek falán a látogatók Erkel Ferenc munkásságát követhetik végig a korabeli Erkel hangverseny- és operaplakátok reprodukciói által, miközben a sétaösvényen egy reformkori, egy 1850-es évekbeli valamint egy 1880-as évekbeli ruhákba öltöztetett család viszi közelebb a látogatókhoz a 19. század hangulatát.
Az Erkel-ház utca felőli oldalán egy Dürer-emléktábla is helyet kapott, a város parkjában pedig egy szobor emlékeztet Albrecht Dürer gyulai gyökereire.