Vásárhely, a szecessziós város – képriport

Városnéző sétára hívott Soós Zoltán polgármester, aki vasárnap délelőtt történészként vezette az érdeklődőket a Bolyai térről a Kultúrpalotáig. A szecessziós város sajátosságait ismertette, a Marosvásárhelyre oly jellemző magyaros szecessziós jegyeit viselő épületekről, azok történetéről, építtetőiről beszélt.

Baumgartner Sándor tervei alapján készült el, a szerényebb költségvetés miatt visszafogottabb díszítéssel, ám így is elegáns, a teret és a várost meghatározó épület.

A 19. századig a mai Bolyai utca még a város szennyvízlevezetője volt. A környező utcanevek a foglalkozásokra, mesterségekre utaltak. A mai tér helyén állt az egykori Szent Miklós plébániatemplom, amelyet a 16. század végén lebontanak. A területet a református kollégium kapja, amely le is költözik oda a vártemplomból. A 18. század végén épül fel a ma is álló első épület, a Sáros utca felőli, addig ugyanis faépületekben működött az iskola.

A város legrégebbi polgári házai némileg átépítve. A klasszicista, barokk stílus mellett megjelenik a szecesszió. is.

Marosvásárhelyen körülbelül hatvan azoknak az épületeknek a száma, amelyeken látszik a szecesszió hatása. Néhol csak egy-egy ablak-, vagy kapudísz, másoknál ennél jóval több. A legismertebb szecessziós épület a Városháza és a Kultúrpalota, amelyek kimondottan a magyaros szecesszió jegyében épültek. Bernády György polgármester nem arra fektette a hangsúlyt, hogy minél előbb elkészüljenek és átadhassa ezeket, hanem a minőségi és maradandó alkotásra.