Terelés, magyarázkodás és egymásra mutogatás falfestmény ügyben

Mi a közös II. Andrásban, Mátyás királyban, Werbőczy Istvánban és Deák Ferencben? Több is, mondhatnánk, de egy biztos: a marosvásárhelyi Igazságügyi Palota előcsarnokát a róluk készült falfestmények díszítik és miattuk magyarázkodnak most a román hatóságok.

Két hónapja fejeződött be a marosvásárhelyi Igazságügyi Palota felújítása. A munkálatokat nem csak az épület megromlott állapota miatt kellett elvégezni, hanem az európai normáknak való megfelelés is indokolta a funkcionális és építészeti átalakításokat. A rosszindulat sem mondathatja velünk, hogy a végeredmény csúnya vagy gyatra minőségű. A Bolyai tér felújított épületeinek sorába szépen illeszkedik a palota és a maga patinájával hozzájárul a város egy új, felértékelődött központi terének a kialakulásához.

Magyarellenes mulasztás

Ellenben a dicséret mellett észrevehető egy mulasztás, amelyben nem lehet nem magyarellenességet felfedezni. A gyönyörűen felújított bíróság főbejáratának előcsarnokában van négy falfestmény. A freskók II. András királyt, I. Mátyás magyar királyt, Werbőczy Istvánt, magyar jogtudóst, a Tripartitum című törvénykönyv megalkotóját és Deák Ferencet, a haza bölcsét ábrázolják. Közös bennük, hogy mind a négy történelmi személy maradandót alkotott a magyar jogtudomány terén. Az 1856-1897 között épült palota falait méltán díszítik tehát ezek a falfestmények. A gond az, hogy a felújítási munkálatok során ezeket a festményeket nem restaurálták, hanem sorsukra hagyták, úgy, ahogy 1995-ben megtalálták őket.

A festményeknek az idők során igencsak hányaveti sorsuk volt. 1920-ban a hatalmat átvevő román hatóságok bevakoltatták őket. A kultúrbarbár eljárás a kommunista rendszernek is kapóra jött, és csak az 1995-ös épületfelújítás alkalmával kerültek elő a képek a „védelmező” vakolat alól.

Mint Keresztes Géza műépítésztől megtudtuk akkor elkezdte a festmények szakszerű restaurálását Kiss Loránd restaurátor és csapata, ellenben akkor azzal az indokkal függesztették fel a munkálatokat, hogy hamarosan felújítják a teljes épületet, és a festmények restaurálása is része lesz a költségvetésnek.

Senki nem érzi felelősnek magát

Mint látjuk ez nem így lett. Mivel az ingatlan nem A kategóriás műemléképület, így a festmények restaurációja nem képezte az építkezési engedélyek megszerzésének feltételét.

A munkálatok befejeződtek, a falfestményeket nem restaurálták és amikor rákérdeztünk a hatóságokra, akkor elkezdődött a terelés és az egymásra mutogatás. Mondhatnánk a szokásos praktika, amikor soha senki sem vállalja a felelősséget, hanem hajigálja azt a bizonyos macskát egymás kerítésén keresztül.

Elsőre a Fellebbviteli Bíróságnak szegeztük a kérdésünket, hogy mi az elképzelésük a festményekkel – ugyanis ők voltak a munkáltatók. A válasz az volt, hogy ők tiszteletben tartják a történelmi értékeket, és ez a festményekre is vonatkozik, a jövőben foglalkozni fognak velük, amennyiben erre az Igazságügyi Minisztérium pénzt irányoz elő.

Megkérdeztük az Igazságügyi Minisztériumot is, hogy hogyan látják a freskók sorsát, de ők visszadobták a labdát a Fellebbviteli Bíróságnak mondván, hogy az Igazságügyi Palota adminisztrálásának joga a 2018/1034-es kormányrendelettel átkerült az említett bírósághoz. Ennek megfelelően a Fellebbviteli Bíróság egy sor felújítási és átszervezési munkálatot kezdeményezett az épületen, hogy az megfeleljen az európai normáknak. A munkálatokat a Fejlesztési Minisztériumon keresztül az Országos Beruházási Társaság (CNI) végezte. Ezért az igazságügyi tárca illetékesei úgy vélik, hogy a festményekkel kapcsolatos kérdéseinkkel forduljunk a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság, esetleg a CNI képviselőihez.

A válaszokból kiderül, hogy a mulasztás itt, Marosvásárhelyen történt. Mivel kérés híján a bukaresti hatóságok nem foglalták bele a felújítási munkálatokba a festmények restaurációját is, így nem maradt más lehetőség, mint terelés, magyarázkodás és egymásra mutogatás.