1848: Vásárhelyi magyar iskolák megemlékezése

Ha ezernyolcszáznegyvennyolcat mondunk, forradalmi ifjakat is mondunk – nem véletlenül: a fiatal Petőfi, Jókai és társai ifjonti lelkesedésükkel tették nemzeti történelmünk piros betűs ünnepévé március idusát 175 évvel ezelőtt. Hős tetteik megidézésére ki lehetne így alkalmasabb, mint azok a mai fiatalok, akik képesek a versbe vagy énekbe öntött történeteket művészies átlényegüléssel elénk tárni, nekünk tolmácsolni?

Tán ez járhatott a Petőfi-szobornál tartott előadás szervezőinek fejében is: a Talpra, magyar! Marosvásárhely – 1848 (Vásárhelyi magyar iskolák megemlékezése) címmel meghirdetett szerda kora délutáni rendezvénynek nem csak fellépői voltak helyi tanintézetek (Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Református Kollégium, Művészeti Líceum) diákjai, de közönségét is javarészt ők alkották. Kiegészülve, persze, a katolikus iskola tanulóival, akik jelen állás szerint hivatalosan Bolyaisok ugyan, de nyakkendő-viseletük alapján könnyen beazonosíthatóak voltak a közönség soraiban. Utóbbiak amúgy az elsők között érkeztek a Petőfi-szobor előtti kis térre, a körforgalomba: számukra külön ünnepséget is tartottak a főtéri plebániatemplomban, onnan jöttek egyenesen a szabadtéri rendezvényre, ahol a tisztán csengő dallamok és az emelkedett hangulatú szavalatok tolmácsolták, amit máskor felnőtt szónokoktól hallunk, de mintha kevesebb meggyőződéssel.

Hogy tudniillik: van itt tehetség, és lesz itt jövendő!